sajnos mindig hideg

Orosz Sanyi képe az előtérben lévő talán tölgyfa felülettel és annak a mély sötétjeivel ritmusba, térbe hozza a háttérben kicsit ködbe süllyedő ugyanolyan fatesteket. Ez adja az egésznek a térbeliségét. Ugyanebben a háttér szürke tónusban mennek el a kirándulók ezen a hegyi úton. Ez a kép nagyon szép téli tájkép. Nagyon nyugodtan működnek ezek a hosszú élőlények, ahogy nézik a pici embereket. Amit szeretnék a képpel kapcsolatban megjegyezni, az pedig az előtérben lévő fán található legsötétebb érték, ami ritmusba hozza a kép egészét. Ez a legsötétebb fekete, ha még egy kicsit körbenézünk itt a weboldalon, akkor megtalálható ebben a fekete gyászkeretben. Véleményem szerint ez a keret csak azért van elhelyezve a kép körül – természetesen hatásos ez, és kiemelkedik egyből a weboldalról ez a kép -, mert az alkotó nem bízik eléggé abban, hogy az a csoda, ami ebben a téglalapszerkezetben látható, az keret nélkül is megállja a helyét. Ugyanakkor a feketére visszatérve, a keret feketéje azonos tónusban megtalálható a képen belüli fa felületében, és ezáltal azt a belső teret, amely a kép egészét jelenti, a köré húzott fekete forma, kontúr, zavarja. Valójában folyamatosan belevillog ebbe a képbe ez a vékony körbeszegélyezett rész, és nem tud azt ember kellőképpen ebbe a pasztelles, puha, melankolikus történetbe belekerülni, mert egy durva keret folyamatosan vibrációt hoz létre. Tehát én a három disznót megadnám, de kérném, hogyha az alkotó meg tudja beszélni a pedellussal, hogy esetleg ez a keret tűnjön el a képről. Ha beleegyezik. Ha nem, akkor természetesen elfogadom. (szőke)
értékelés: