Budapest, 2012.02.01.
Azt hiszem, legalábbis az általam látott képeid közül ez az első, ahol a technika és a kompozíció ellene dolgozik a tartalomnak. Korrekt az épületábrázolás, szépek a vonalak, bár engem az a létra izgat ott a háttérben, humorosnak is mondhatnám, szóval korrekt minden, de azt gondolom, hogy ennek a képnek nem kéne korrektnek lennie. Ha valahol, hát itt ahhoz, hogy a falragaszok és a szobor kapcsolatba kerülhessen, bizony a Sándor-féle szubjektív térhasználat lenne üdvözítő. Ugyanis adott helyszínből ha minden korrektül megvan, akkor elviszi a hangsúlyt a háttér, a konténer és minden egyéb, miközben lássuk be, mindez csak körítés, a lényeg a kétféle emberábrázolás dinamikájában van. Nem tudom, lehetek-e annyira szigorú, hogy visszaadjam ismétlésre ezt, de mégis megteszem, mert engem az érdekelne, ami Sándort érdekelte ebben a képben és most ezt, tehát az érzelmet felülírja a technikai korrektség. Sándor, ne legyél jólfésült, neked aztán főleg nincs erre szükséged, tudjuk, hogy tudsz függőlegeseket is, meg vízszinteseket is, oké, most akkor lássuk a medvét! (hegyi)
Sándor, persze hogy elfogadom, hiszen olyan világot teremtesz vele, ami egyedi és jellegzetesen a tiéd, ráadásul ha nem is adja könnyen magát a nézőnek, de nem bevehetetlen. És igen, épp azért mondom, hogy ismételni kellene, mert a két fontos irány, a szobor és a festmény között nincs most konkrét formai kapcsolódás, mert közbeszól az épület és minden más. Azt nem mondom, hogy könnyű lesz, de megéri.