Nagyon izgalmas ez a látvány, maga az, hogy ez a kék és a sárga ilyen határozottan jelenik meg. Gondolom ez valamilyen bevásárlóközpontnak a bejárata. Ami nekem ebben egy picit problematikus, az az, hogy a képen mégis, minden határozottsága mellett, mellékes szerepre kárhoztatódik, mert a kép bal oldala nagyon nyitott. Ott megyünk kifele a képből, ott elfuthatnánk a parkba, vagy befuthatna valaki onnan a képbe, tehát figyelünk, és várunk, hogy jó, jó Tamás, értjük, de mi fog ott történni, ki fog belépni onnan a képbe. Valószínűleg senki, de azzal, hogy nyitva hagytad azt a részét a képnek, ezt az élményt erősíted. Lehet, hogy máshonnan kellett volna ezt a fényképet megcsinálni. Pontosan azért, hogy erősebb legyen ez a színjáték. Az nem magyarázat, hogy azt mondod, hogy na de igen, de ha beállok oda szembe, akkor benne leszek a tükröződésben. És akkor mi van? Semmi baj, legyél benne, még plussz élményeket esetleg hozzá is tudnál adni ehhez a képhez. Azt is lehetne mondani, hogy akkor egyszer csak a biztonsági őr kirohan, és elkezd engem kergetni. Ilyenkor oda kell állítani valahová egy kislányt vagy egy kisfiút, vagy valakit, aki kéznél van, és azt mondom, hogy én őt fényképeztem, nem ezt. Még ez is megoldható helyzet. Tehát ez a fajta szín játék erősebben is kijöhetett volna. Ráadásul azt nem teljesen értem, hogy miért van ehhez ekkora körítés hagyva. A tetőtérből, a padozatból, az oldalfalból olyan sok mindent kapunk plusszban, ami a térelrendezéshez nem szükséges. Ollóval ebből jócskán lehetne körbevágni. Erősödne az, amit most látunk. Egy csillagot tudok adni rá, a meglátás jó, és azt kérem Tamást, hogy ezzel még foglalkozzon, ismételje meg ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés: