„A könyv: nagyítóüveg. Az olvasók általuk önmaguk olvasóivá válnak.” Hát íme az én egész alakos képem. A fotelemben vagyok, imádok ott olvasgatni... :) (És így a 3. képem alkalmával, már azt is kiderült rólam, hogy szemüveges vagyok... de csak alkalmi.)

Lapozgatom a két képedet: az előző portrét és ezt. Őrület, hogy ez ugyanazt a szereplőt ábrázolja. Egészen elképesztő, hogy mennyire megváltozik az ember akkor, ha más cselekvéssorba kezd. Az, hogy olvasás, és nyugodtan elvagyok, és beletemetkezem ebbe a könyvbe, nagyon jellemző gesztusokat hoz. Ez nem csak a szemüvegre igaz, hanem a hajra, amit a fül mögé tettél, az öltözékre, az egész sokkal visszafogottabb, befele forduló helyzet. Ez egy nagyon izgalmas dolog, én tökéletesen egyetértek vele. Egyetlen dolgot változtattam volna: nem tudom, hogy az a gyertya a gyertyatartójában valóban elegendő fényt ad-e neked este. Ha pedig ott van, akkor meg kellene gyújtani, de hát nappal minek meggyújtani. Tehát nekem az ott kérdéses, abban nem vagyok biztos, hogy az ott most így jó. Ott lehet hagyni valami világító eszközt, hogy az én kis kuckómat mutassam, hogy én itt szoktam olvasni, de ez most ebben a formában idegen. Olyan, mintha ott elkezdődne egy másik mese, nem is tudok odakoncentrálni egészen arra, amit látok. Ha az ott nem lenne, akkor tökéletesen rendben lenne a kép. Három csillag ettől függetlenül megvan, de várnám azt, hogy kapjak még rólad képeket az első három leckére, főleg erre. (hegyi)
értékelés: