Köszönöm, néha azt gondolom, hogy ha semmi mást nem fotóznék, csak macskát a hátralévő életemben, azzal is bármit ki lehetne fejezni, persze nincs ilyen ötletem, a lényeg inkább az, hogy van abban valami döbbenetesen érthetetlen, ahogy ezek a háziasodott lények élnek körülöttünk, lélegzenek, sztorijaik vannak, entitások, létezők, vágyakkal és akaratokkal, még ha valószínű nem a mi koordináta-rendszerünkre hangolva, de valahol ez az egész olyan feldolgozhatatlan tud lenni.
Mint macska-barát nagyon is értem miről beszélsz Zsolt! Lehet érdemes elgondolkodni egy just-the-cat projekten, na jó.. "csak-a-macska".
A képed részemről teljesen illik a csend leckébe, a hangtalanság egyébként is lételeme a cicáknak (már amikor nem őrülnek meg és kezdenek mindennel játszani). Ezentúl a sötét-világos rend is a csendet-nyugalmat adja nekem a teljes képpel és az 1:1 aránnyal.