Hozzászólások

Mint macska-barát nagyon is értem miről beszélsz Zsolt! Lehet érdemes elgondolkodni egy just-the-cat projekten, na jó.. "csak-a-macska".
A képed részemről teljesen illik a csend leckébe, a hangtalanság egyébként is lételeme a cicáknak (már amikor nem őrülnek meg és kezdenek mindennel játszani). Ezentúl a sötét-világos rend is a csendet-nyugalmat adja nekem a teljes képpel és az 1:1 aránnyal.

Köszönöm, néha azt gondolom, hogy ha semmi mást nem fotóznék, csak macskát a hátralévő életemben, azzal is bármit ki lehetne fejezni, persze nincs ilyen ötletem, a lényeg inkább az, hogy van abban valami döbbenetesen érthetetlen, ahogy ezek a háziasodott lények élnek körülöttünk, lélegzenek, sztorijaik vannak, entitások, létezők, vágyakkal és akaratokkal, még ha valószínű nem a mi koordináta-rendszerünkre hangolva, de valahol ez az egész olyan feldolgozhatatlan tud lenni.

Nagyon szép "lenyomat" a cicáról az üvegek fénytörésével. A felsejlő fa-sziluettel jobbra fenn meseszerűvé és valósággá is lesz egyben, a cica nyakán áttükröződő valami (talán az is egy palackcsúcs) meg mintha egy másik cica szeme lenne... Mindettől van egy montázs jellege is, vagy inkább a sík jellege ellenére mint egy asszamblázs... Értem hogy ez miért nyugalom és miért tetted a csend leckébe így. De nekem, és ez csak az én véleményem talán, ez a fotó ennél a csendnél sokkal harsányabb, színesebb, mozgalmasabb, dinamikusabb kívül-belül számomra... És még felsejlenek a párizsi fekete macskák képei is ebben a klasszikus macskapózban :)) azt a csengőt is jó erősen megnyomtad ezzel a szép fotóval.

Tamás, igaz, slendrián voltam, a nap volt ott, de igaz. Javítva. Köszönöm.

Zsolt, le kéne fedni a macska háta fölötti világos foltot. Így is jó kép, de akkor nagyon jó lehetne.

Új hozzászólás