A Lé Elviselhetetlen Könnyűsége

A Lé Elviselhetetlen Könnyűsége

Válasz Zsoltank. A kamera állása ugyanaz csak nincs köztem meg az ég között egy plafon.
"Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig.
A világnak mindegy, hogy meddig élsz,
de neked és nekem ez most az egyetlen
az első és az utolsó bevetés!"

A leiratot értem. Ahhoz, hogy ez a kép sikerült legyen, az kell, hogy több dolog együttállása egy képen belül megtörténjen. Ugye, el kell dobni azt a poharat, ki kell fröccsennie a víznek, folyadéknak, aminek elég határozott jelenléttel kell bírnia, és ráadásul mindezt úgy kell tudni megcsinálni, hogy ez a képen belül maradjon, tehát ez maga a mozgásábrázolásnak a problematikája. Kompozícióban pedig arra kell odafigyelni, hogy mit is látunk a háttérben. Egymásnak ellentmondó dolgokról beszélünk, mert fontos lenne az, hogy kontrasztosabb legyen a kép, hogy jól lehessen látni ezt a repülést, ugyanakkor, ha mindezt túlságosan sematikus háttér előtt csináljuk, akkor meg nem fog kijönni az, hogy itt az égről van szó. Azt gondolom, hogy jól megnehezítetted a dolgodat, mert mindezt ráadásként még szürkében, vagy feketében tartva, ember legyen a talpán, aki ezt így megoldja. Talán lehet, hogy kisebb lépésekkel kellene kezdeni. Ha azt veszem, hogy odáig jussunk el, hogy rajta legyen a képen ez az esemény, hogy eldobtam a poharat, és kifröccsent belőle a lé, akkor lehet, hogy nem árt, ha ez a gesztus még nagyobb képátfogásban szerepel, akár a lendítő kéz ott van, mert akkor a nézőnek nem kell gondolkodnia, és vakargatnia a fejét, hogy mit lát. Ha mindezt színesben tudod hagyni, akkor nem kell magyarázni egy kevésbé dinamikus háttér előtt sem, hogy itt az ég előtt elröpül a nikkel szamovár, tehát, hogy eldobtál egy poharat, és akkor azt lehet látni. Ha ez eléggé markáns lesz, akkor talán megáll fekete-fehérben is. Ami a technikai részt illeti, nyilvánvaló, hogy nagy mélységélességgel kell dolgozni ahhoz, hogy a felhő is, és maga ez az egész tárgyi struktúra is élvezhetően rajta legyen a képen. Biztos, hogy nem a végtelenre kell állítani az objektívet, hanem nagyjából arra a távolságra, ahol el fog repülni ez a tárgy, fel kell tenni állványra, és fixen otthagyni az élességet. Szerintem, automata géppel ezt nem fogod tudni megoldani, csak nagyon nagy szerencse árán. Mindezzel együtt a gesztust abszolút értem, sőt, azt mondom, hogy ha ez téged érdekel, akkor tessék ezt megcsinálni, tessék ezzel dolgozni - nem mondtam, hogy egyszerű lesz -, ha már dobálózni akarunk itt valamivel.
   Hadd mondjak valamit Szilárd, és ezt a lehető legjobb indulat mondatja velem: kisebb lépésekkel haladva, lehet, hogy messzebbre lehet jutni, mert most annyira mindent egyszerre akartál, reagálni arra, amit én feltöltöttem, egy poént belevinni, a verbális poénra rá akartál ültetni egy képi poént, ez már így azért elég sok a jóból. Mi lenne akkor, ha a humoros Szilárdot egy kicsit félreültetnénk, hogy most előkerüljön egy kicsit a mélyebb történet, mert akkor lehet, hogy nem lenne kényszer arra nézvést, hogy a lé, mint poén, hogyan jelenhet meg egy képen? Az ötlet jó, tehát valószínű, hogy így (már a lének a könnyűsége), csak én azt gondolom, hogy ez idő, mire ide eljutunk, hogy ne hagyjunk ki lépcsőfokokat. Arra szeretnék gyúrni, hogy sikerélményed legyen, mert a sikerélmény adja majd meg a biztonságérzetet is. 2 csillagot fogok rá adni, mert a reakciót mindenféleképp értékelem, és azt az erőfeszítést is, amit tettél annak érdekében, hogy megtörténjen az, amit te szeretnél. Mind a kettő nagyon fontos, és ezt szeretném benned erősíteni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Ha én lennék te, akkor én félretenném, mert később már majd kisujjból kirázod - most amiket elkezdtünk, elkezdtél, amiről beszéltünk azokat várnám. De dolsan! :)

Köszi, egy kerdés maradt csak: akkor ezt most ismételjem vagy tegyem félre késöbbre?

Új hozzászólás