A tekintet lesiklik újra és újra, eleinte keresvén, hogy hol is van tulajdonképpen.

Én csatlakoznék egy régebbi elemzéshez, amit a Hegyi Zsolt kollégám mondott el egy előző képnél, csak azt szeretném továbbra is deklarálni a Gimesi Andrásnak, hogy jó az út, amin halad és nem kell kétkednie ebben, ez a kép jó. Fantasztikusan erősek a viszonyok, a bíbor és ezek a sötétek és a test és az érzelmek. Minden rendben van. Nem kell görcsölni külön, hogy valami blikflangos cím legyen az egészhez. És ez azért fontos, hogy a címbe belekötök, mert azt érzem, hogy a belső, a lelki bizonyosság nincs meg. András, jól érzel, jól gondolsz. Nagyon mély dolgok vannak benned. Nyugodj meg, hogy evvel minden rendben van, és nem kell bizonyítanod. Abban a pillanatban minden helyre fog kerülni, hogyha jobban bízol magadban. A képre adom a három disznót, nem erre az idétlen címre. Akik voltak táborban tudják, hogy ennél a tábornál meghozódott a szervezők, nevezetesen a Hegyi által egy olyan döntés, hogy ezt a vörös függönyt, ezt lehozta a táborba, aztán ebből lettek mindenféle konfliktusok és utána azt kértük, hogy ezt a lepedőt ne használjuk, vagy ha igen, akkor fekete-fehérben. És meglepő, nagyon pozitív értelemben meglepő élményt jelentett, hogy a Gimesi tudott úgy transzponálni, színdinamikában tudott találni olyan ellentétpárt, olyan társat ehhez a vöröshöz, ami érvényessé teszi, és ami ezt az egész őrületet, ami ott történt ezzel a vörössel helyzetbe hozza és megoldotta a problémát. (szőke-hegyi)
értékelés: