Attól függetlenül, hogy a kép két jól elkülönülő fénytani helyzetet mutat, mégis egységesnek érzem az egésznek az életigenlő, kirobbanó hangulatát. Minden a középpont felé mutat, minden oda irányít, és nem is tudnánk mást figyelni végül, mint a szobrocskát, miközben az egész hangulatában nekem nem az áhitatot hozza elsősorban, hanem nagyon is földi örömöket. Jó, hogy csillan a drapéria a kocsin, és kiválóak az árnyékok is, amin viszont még picit utómunkáznék, az az árnyékban lévő részek, mert ott a középtónust feljebb hoznám, hogy maradjon árnyék, de azért abban is legyen több erő és dinamika. Viszont itt most a négyzetes szerkesztés ellene mond a tárgyaknak és tömegeknek, én kizárnám az eget, mert bár a széken annak kékje is visszaköszön, de tónusában kivisz a képből. Avagy ha ragaszkodunk a jelenlétéhez, akkor két-három fokozatnyit sötétebbre venném. Ünnep ez, de nekem inkább termékenységi ünnep, valami dús érzelemé, ami persze nem mond ellent, csak kis fricska érzetet ad az áhitathoz. (hegyi)
értékelés: