Sok minden össze tud jönni, és semmire nincs időd... Dóri ezt mondta ma este, mikor munkából haza érve szinte nem is voltam vele, mert egyszerűen kellett ez a kép, próbálom idézni: "Láttam rajtad, hogy megkönnyebbültél, mikor elkészültél a képpel." Nos, és tényleg, olyan ez mint amikor kibeszéled magadból a dolgokat, most ezt én így adtam ki.
Erőset dobtál János! Érdemes téged leszúrni, hogy hol van már a hármas lecke, miközben már jó hosszú ideje itt vagy köztünk, és csak nem akart ez összejönni, és akkor most megkaptuk a magunkét. Ez egy jó tónusban, jó fényviszonyok között megoldott lecke. Talán egy pici derítés nem ártana az ellenoldalról, de ezzel együtt ez egy jó kis üzenet. Nem tudom, hogy szól-e arról is az én felkérésem, hogy elkezdjek arról beszélni, hogy mit látok itt, mint közlés, merthogy ezt én annak fogom fel. És ebben a kérdéskörben az egy fontos dolog, hogy tulajdonképpen olyan szépen van itt egy tripla kulcsolás, mert a lábakat is összekulcsoltuk, a kezeket is, és még a lábunkat is átkulcsoljuk, hogy mi az a nagyon-nagyon zárt üzenet, amit ennyire rejtegetni kell, vagy ennyire nem szabad elvállalni, vagy hogy ennyire három lakat alatti titokként kezeljük. Miközben a közlés vággyal jár, tehát ezt az ajtót te magad feszegeted. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezen az úton továbbmenni. Ne hagyjuk ezt félbe, jó? (hegyi)
értékelés:
Nekem a fotó magányt, csalódottságot, némi megviseltséget és talán egy kis rapszódiát sugall, a leírás pedig egy vágyat (alkotási vágyat:) És hát azt is tudom, vagy meg tudom ítélni úgy érzem, hogy nagyon fontos lépéseket teszel itt, amit nagyon tiszteletreméltónak tartok. De persze ez így nincs a fotón, nem is a tőlem telhető tárgyilagosság része, hanem sokkal inkább a bontakozó alkotónak szól :)
A fotóra visszatérve, nekem leginkább a lepedőn van a hangsúly. Tökéletes eszköznek tűnik érzések kifejezésére, és így egészen meglep. Talán azért ilyen jó, mert nagyon személyes használati tárgy is, intim dolog. Te valójában eltűnsz a fotón kicsit, a kezed szorítása, szorongása a legfeltűnőbb nekem Te magadból. Fölötted kicsit soknak tűnik a tér, vagy az is lehet, hogy nem sok, mert ott a tér szolidsága a kontrasztja a lepedőnek - talán ez a rapszódia érzésem forrása. A lényeg, hogy azonnali benyomásokat keltesz a fotóval, amelyek elég konkrétak ahhoz, hogy úgy érezze az ember, hogy átérzi, de mégis elég szabad hozzá, hogy ne legyen indiszkrét.
Köszönöm Zoltán a hozzászólást, volt némi utómunka igen. Sokat gondolkodtam a lepedő/test fény arányán, de ha a lepedő sötétebb, akkor az egész kép már túl sötét, ha meg a test világos, akkor túl kirívó. Így maradtam ennél a "fél" megoldásnál.
A háttér fallal van bajom, mert nem elég koszos :), csak hát a nem örülne a tulaj ha befesteném..
Köszönöm még egyszer :)
üdv,p.
Ez szerintem ott van a hónap képe mezőnyben, gratula! :)
Nagyon ott van szerintem ez a kép, a fények terelése (akár utómunkával, akár nem) nekem nagyon bejön, a térbeli elhelyezkedés is, mintha tálcán (a gyűrött lepedőn) kínálnád fel magad, közben megfejtendő gombóc vagy, a pőreség ellenére.
A háttér világítása klasszikus, sokat ad, hogy a téma maradjon fókuszban. Talán a lepedő és a test világosságának arányát még lehetne tolni a test felé.
Az ágytámla faerezetének textúrája érdekes harmadik szereplő a gyűrődések és a bőr mellett, a világítás visszafogása és a háttérben levés ellenére, de szerintem jó, hogy nem csak egy alap és egy test van a képen, hanem a háttérben is van valami, ami nem egy majdnem letekert homogén falfelület.
Köszönöm, szerintem mindenképpen megérte dolgozni vele - és irigyellek az élményért, nekem kevésszer volt részem abban, hogy ihletett időt szántam fénykép készítésre. :)
Köszönöm István! A felső teret valahogy nem is próbáltam meg szűkebbre venni, annyira kell a lenti történések miatt fent egy kis "off"...
Belsőleg meg .. egencsak apró lépésekben haladok itt jelenleg.
üdv, és köszi, p.