Érdekesek a fények, meg érdekes ez a gesztus, kissé szokatlan, illik hozzá a cím, üdv itt. :)

Istvánra reagállva: a zsebtévében ugye Versmondó Lány volt aki a könyvből bújt elő. Nikolettát is ki kell csalogatni a könyvéből, és lám-lám már ki is bújt. Kicsit még tartva a szélesebb közönség fogadtatásától, de azért már itt van közöttünk. Ha már Zsebtévé akkor ezt a könyvbebújtlányt motívumot továbbvinném...

Talán éppen önmagát fotózni nehezebb neki mint másokat, vagy amikor őt fotózzák mások. De egy önarckép mindig más, nagyon más -- gondolom nem is véletlenül ezzel kezdődik a leckesor. Egy úton úgy lehet elindulni, ha tisztában vagyunk magunkkal. Hiszen onnan indul mindenki: bentről a saját belső képei, belső hangjai közül. Innen kell úgy előre haladni, hogy közben magunkkal vigyük azt akik lényegében vagyunk, és ne hátrahagyjuk. Hátra csak a felesleges, rossz dolgokat érdemes hagyni, de előbb rá kell jönni mi a felesleges, és mi a lényeg.

Szerintem ha Nikoletta kibújik a könyvéből, és nem csak majdnem fog mosolyogni, akkor érdekes és szép dolgokat láthatunk/hallhatunk majd tőle!

Kedves Majdnem Mosolygó Lány!

Ez egy mesecím szerintem a Zsebtévéből :) És a meseszerűeséget látszik alátámasztani a szerzői komment is! :)
Személy szerint nekem most nagyon hiányzik a múltkori rajzos kéz, nekem az fontosnak tűnt, és most annyira mélyen el vannak rejtve... Legalább egy kisujj kikandikálhatna ennek a képnek a sarkáról :) és komplett is lenne a mese... Hiányában egy kedves hölgy riadalmát vagy zavarát látom inkább, amit nem fed el nekem a trükkös komment és cím sem :)
Ugyanakkor a lecke önportré, és szerintem ez a fotó egy önportré, lehet, minden hozzátartozik, amit gondoltam... :))
Üdvözlettel: István