Igazolványkép magamról
Atlaszné
Kedves Márti, itt is szeretném hangsúlyozni, hogy mindenkinek önmagához mérten próbálunk üzeneteket küldeni, nem másokhoz hasonlítva. Márti, az eddigi munkáidból azt érzékeltük, hogy mindig van összetett szellemi üzenete a képeidnek, és ez neked nagyon is fontos. Ugyanakkor a formai megoldások éppen az emelkedett üzenet miatt sokszor közelítenek a színháziasság felé. Ami kérdésként felvetődik az az, hogy vajon nem valami önbizalomhiány okozhatja azt, hogy a filozófiai üzenethez a képcím keresésében mindig csavarsz egy plusz mozdulatot. Egyszerűbben fogalmazva azt szeretném mondani, hogy valamikor a nyolcvanas években dolgoztam egy nagyon jó operatőrrel, akinek a filmjeiben és kameramozgásában sokszor különleges és intenzív módon megjelentek a billegések vagy kameradöntések - akkor ezt úgy hívtuk, hogy csálé kamera. Ezeket a filmeket nagyon szerettük, mások is, sőt, nagyon sokan elkezdték később alkalmazni, a mai napig is formabontó eszközként használják. Csak azt nem tudták, hogy maga ez a technika úgy jött létre, hogy a Feri folyamatosan be volt rúgva. Rusztikusan azt akarom megértetni, hogy ma divat roncsolt, vagy szupernyolcas filmek hangulatát idézve dolgozni, és vannak híres vagy hírhedt régi szupernyolcas filmek, amelyeket ma is kedvelnek. Viszont akkor azok azért készültek arra, mert akkor csak az volt elérhető. Sokkal pontosabb és precízebb az üzenet, ha adott helyzetben nem a szimbólumot keresed a kép címadásánál, hanem a valóságot írod le - Apám a vállamon, vagy A pasim lába.
Még egy fontos dolog van, és az a világítás - emiatt nem három disznó. Mégpedig azért, mert ha megnézed, a fej, a váll, a láb és minden szinte egy árnyalatra van világítva. Emiatt nincsenek a képet alkotó objektumok térbe helyezve, a formák lapossá válnak.
Az igazolványképre: ilyeneket vágtunk ki a Hasutasokból. A kép jó, szívmelengető, de lehetne durvább. (-szőke-)
értékelés:
Köszönöm szépen Feri, ez igazán jól esett!