Fénykép-válasz a KÉPBEN VAGYOK? fotóm elemzésére.
Erre a képre most egy viszonylag rövid elemzés fog érkezni, azt is megmondom, hogy miért. Bátorítottalak arra, hogy dolgozz ezzel a kerettel, és mintha ennek a felszabadító ereje egy kicsit most túllőtt volna a célon. Az előző képnél az volt a jó, hogy olyan arányokat sikerült létrehoznod a képkerettel, és a testeddel, ami hihetővé tette ezt az egész 2D-s - 3D-s játékot. Most ez nem történik meg, most olyan, mintha egy kiállításrendezés közben megpihentél és odakucorodtál volna. Azt gondolom, hogy másik irányt vett most ez a dolog. Elhiszem, hogy nem olyan egyszerű belekomponálni ebbe saját magadat, de akkor egy kicsit legyél kegyesebb magadhoz, és válassz egy picivel nagyobb keretet, ha ezzel akarunk kifejezni valamit. Így most ez, ebben a formában egyébként egy nagyon érdekes póz, és nagyon jó ritmus, de mindezzel együtt valahogy olyan fura, hogy olyan ott az a dolog, mintha véletlenül ottmaradt volna az a képkeret fotózásnál. Úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)
Hogyan tovább? Hát egyrészt ha szeretnéd ezt a vonalat végigvinni, akkor ne add fel ezt azért, mert ez nem lett jó, hiszen ami tökéletes, abból nem lehet már továbblépni, az nem építhető. Ha más irányt szeretnél keresni, rajta, hiszen tiéd a világ. Noémi színes, mutasd!
Köszönöm az elemzést, Zsolt!
Egyet is értek azzal, amit írtál, mert annyira én sem éreztem, hogy jobb lett így ez a kép, csak hogy más lett... Amikor megpróbáltam kívülállóként nézni a fotót - ami ilyenkor, nem könnyű, ugye, - mindig felvetődött bennem a kérdés, hogy: Miért guggol itt ez a nő? Az első képnél volt értelme, a keresés megjelenítése miatt, de itt már az elveszett, és ráadásul az első fénykép ismerete nélkül szerintem nem is nagyon értelmezhető.
Szóval azért az mégiscsak öröm számomra, hogy valahol jól éreztem.
Viszont ezek után most hirtelen nem is tudom, hogyan tovább...
Igazad van, ha hátrébb került volna a sarok, értelmesebb lenne ott a forma. Megnéztem, van is olyan képkocka ebben a sorozatban, de hát eső után köpönyeg...
(Süvegeket, kalapokat már nem szoktam "tenni" a fotóalanyaim fejére, ezentúl viszont biztos, hogy a farkincákra is ügyelek!)
Igen, lehet, hogy éppen a kontúrok miatt kell, és a másik magyarázza úgyis. Vagy talán egy picit kellene csak másik szögben - tudom, hogy kényelmetlen, vagy olykor természetellenes lesz a testtartás, de csak arra gondolok, hogy picit messzebb tenni onnan, ahol most van. Maga a magassarkú az kifejezetten jó.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, István!
Nos, a magassarkú a guggolás miatt kellett, mert egészen más úgy az ember tartása, ráadásul ez az egy fekete cipőm van, zokniban meg olyan "házi" lett volna. Próbáltam fekete kesztyűt is, mert valamiért annyira fehér lett a kezem, de az a jelmez meg inkább egy betörőnőt csinált belőlem. Szóval most azért látszik a cipő, mert mivel oldalra fordultam, hogy erősítsem vele a 2dimenziót, amit Zsolt ajánlott az előző képnél, ahhoz hogy ne látszon ki a derekam, feljebb kellett húzni a nadrágot.
Tisztában vagyok vele, hogy attól, mert okom van rá, attól még ugyanolyan zavaró marad a cipő, ha valakit zavar. Reméltem, hogy belefér még ez a 2 sarok a fekete körvonalak gazdagításába, de ha csak egy fullánk lett belőle, akkor kár érte....
De jó, hogy dolgozol vele! :) Nekem nagyon tetszik ez a (mostmár mondhatni :) kísérletsorozat. És jó ez a keret előtti ötlet is, mennyire más alakult itt ki, pedig mennyire hasonlatos a két fotó!
Szépek az ívek, ami ott vagy abban a kockavilágban (vagyis ahonnan kilógsz), és valahogy egy jó értelemben vett dekadencia jut az eszembe az egészről. Viszont a magassarkúról nem tudom eldönteni, hogy az tetszik-e vagy sem most. A neked jobb lábadon, ha kicsit innen nézem a monitort, és nem mosódnak össze a tónusok, akkor látom, hogy a lábad, ha amonnan nézem, összemosódik minden, és olyan, mintha egy kis (bocsánat) farkacska lenne :) Annyira feltűnő a hegyessége.
Holnapi rádió adásomhoz ezt a képed választottam illusztrációnak.