Itt is szerethető a Gimesi-féle borongós íz, de azért azt hadd tegyem hozzá, hogy kicsit szokványos a megközelítés. Nagyon sok ilyen hasonló alkotás láttunk már és a cím érdekessége ellenére sem tud a kép azért annyira erős lenni, hogy az ember rácsodálkozzon és azt mondja, hogy: „Úristen, ezt még így soha nem láttuk!”. Én azt mondanám, hogy talán a háttér-középtér-előtér kapcsolódási rend, amiről beszéltünk, az nem jelenik meg itt. Olyan az egész, minthogyha egy lakásban egy szobában látnánk a tapétát és előtte nem látnánk, hogy mi történik az előtérben, fotelekben, ölelkezésekben és ezer félét lehetne sorolni. Olyan, mintha a kép egy nagyon jó indítás lenne, amiből tulajdonképpen valami hiányzik, és ez a valami véleményem szerint, ha térben nézzük az egészet, akkor az előtérben kellene, hogy megtörténjen. (szőke)
értékelés: