Köszönöm Zsolt az értékelést és Szilárd a hsz-t!
Szilárd: a Majomkirály története nekem nem rémlik, de simán eltudom képzelni a szituációt, akár a kádban is, ahogy jól leírtad.

Zsolt: az alsó pici sötét sáv vízfodor lehet, nem vágom ezeket miért nem veszem észre mikor utómunkázom.. Kicsit féltem, hogy nem jön le az élmény, és a lefolyót túl élesnek és figyelem elvonónak érzitek, érzed, de szerintem (és a valóságban is) pont attól lesz a kép egy tényleg meditációs kép, ott ragad a szem és pihi meló után.

Szóval köszönöm :)

Egész eddig soha nem vettem észre, hogy a fürdőkád tulfolyója mennyire hasonlít egy húsdaráló végére.
A két láb olyan mint egy-egy hegyvonulat. Emlékszik valaki a Majomkirály történetére? Még az elején Bodhidharma azt feladatot adja ki neki, hogy ugorjon ki a tenyeréből. A Majomkirály ugrik is, és úgy gondolja elég lesz elugrani addig az 5 magas hegy tövéig, és mikor landol veszi  észre, hogy azok Bodhidharma ujjai, és nem sikerült a feladatot teljesítenie.
Na itt is van valami hasonló érzésem, mindjárt becsónakázok egy dzsunkán a két láb között és elvitorlázok a lenyugvó tulfolyó felé.
Mintha az Idokína című filmben állt volna valahogy így a hegyek meg a tenger.

A túlfolyó amolyan meditációs pont, azért ott a fókusz és van középen, egyébként teljes ejtőzés, nem akartam kimászni, ezért is meditáció. Propeller nincs :)

Nekem tetszik, bár az önportrésága kérdéses nekem is, mert olyan sok más asszociációt indít. Ezzel a túlfolyóperemen lévő vízszinttel még feszültsége is van számomra, a felső rész nagysága meg a kimászás kérdésével feszeget, amíg a víz a lábak között vezet lefelé. Jó, tényleg tetszik, várom, hogy beinduljon valami propeller a túlfolyón keresztül kinyúlva... :)

Azt nem tudom, hogy önportré-e, de a fotó tetszik! A kis csempeképről nem esett le, hogy mit látok, kell hozzá a periféria is :) Aztán mégis csak önportré, de olyan, ami nem hogy "csak" bemutat, hanem a szemeddel láttat. Amolyan Avatar-effekt. :)))