Lehet, hogy még egy fél év vagy egy év, ha ilyen intenzitású információ mennyiség jön az Andrástól felém, az előbb-utóbb engem le fog dönteni és fejet hajtok és azt mondom, hogy akkor ez így van. Mert erősek a kódjelek, amiket használ. De még nem telt le ez a fél év és ez az egy év és még harcolok ez ellen, és továbbra is azt mondom, hogy nagyon trükkös és nagyon érdekes az, ahogyan folyamatosan szarkasztikusan dolgozik, nem másokkal, nem mások irányába, hanem önmaga felé. Most is azt érzem, hogy azon a határmezsgyén állunk, ahol természetesen ez mint meglepő és furcsa fotó működne, de valójában azt érzem, hogy egy óriási maszk, ami mögött az-az érző ember van, aki a lesiklópályát elkészítette - a címét azért mondom, hogy visszakereshető legyen a kép. És én azt tartom a számomra nagyon fontos Gimesi Andrásnak, mert a clown, a bohóc, a mímus, a buffó, ez mind úgy érzem, hogy végig egy álarc, ami erősíti a különlegességet. Miközben nem lenne semmi szükség rá, mert továbbra is azt tudom mondani, hogy azok az érzelmi folyamatok, amelyek az Andrásban zajlanak - és erre ott a bizonyíték, azok a képek, például amelyek az aktfotó táborban is készültek - ez mind azt mutatja, hogy nem kellene erre ráerősíteni, rendben lennének ezek a történetek, hogyha magával barátkozna meg.
   Azért egy dolgot én is hozzámondhatok? - kérdezi Zsolt. Én tudom azt, hogy az András beküldött erre a leckére, egy napon belül beküldött többet. Ebből én ötöt visszadobtam. Azt az András tudja pontosan, hogy miért. Egyrészt minden képnél, ezt mindenki tudja, hogy miért dobom vissza, tehát anélkül nem kerülnek vissza képek, hogy ne lenne hozzáfűzve legalább egy mondat. Másrészt az Andrással volt egy megállapodás még az aktfotó táborban, és én ehhez tartom magam. A megállapodás arról szólt, hogy aki ilyen képeket tud csinálni, mint amit az aktfotó táborban láthattunk, attól nem fogadom el innentől kezdve az egysíkú verbál fotós dolgokat. Amiért ezt a képet mégis föltettem, az-az, hogy talán ebben van egy pici abból, amit az András elmondott. Akkor én egy dolgot hozzáteszek, hogy ott matematika az egész, onnantól matematika, hogy az egyik szemét kinyitja, a másik szemét becsukja. Azért mert az ő kis sárkányának is az egyik szeme nyitva van, a másik be van csukva. Ez nekem matek. Ez az egésznek az esendőségét elrontja, és én azt mondom, hogy az Andrásnak igaza van abban, hogy ez egy álarc és mögötte ott van a mélyen érző Gimesi de azért hogyha sokat dolgozunk rajta, hogy ezeket az álarcokat magára erőltesse, akkor egyszer csak az ember azt mondja, hogy lehet, hogy ott van mögötte az érző Gimesi, de hogyha ennyire nem akarja, hogy ez kijöjjön, akkor én meg nem fogom piszkálni. Ez azért nem lenne jó, mert az érték meg ott van benne. Én szeretném azért, hogyha az András ezt a fotográfiát és ezt a közlési módot komolyabban venné abban, hogy ez nem verbális ügy és ez nem asztrológia, ahol számolom, hogyha hármat ugrik a Mars, akkor mi lesz a Jupiterrel. Itt intuíciók és érzelmek is vannak. És őbenne ez megvan, én bátorítanám. Hajrá. (szőke-hegyi)
értékelés: