Az almák, a tiltott gyümölcsök és a gyertyaformák az asztalon elhelyezve és talán ott valamilyen elszáradt levelek, ilyen kis katonás sorba, oszlopsorba vannak rendezve, és szépen jelennek meg rajtuk a fények. Ezek mindig hálás játékok. Akár akarjuk, akár nem – pedig nem teljesen így van elrendezve a történet - az első, a bal oldali részen lévő alma a főszereplő. Valamiért ő helyet követel és ebből az is következik, hogy nagyon jó lenne az összetett gömb formára pici reflex játék: fehér fátyollal, alufóliával, játékosabb fényt elhelyezni azért, hogy amit most a tudásanyagukban tudunk - hogy a gömb, mitől gömb szerkezetű - az itt ebben a festői fényhatásban ne egy tömör, sötét foltként jelenjen csak meg ritmikailag, hogy egyensúlyban tartsa a képet, hiszen a háttér van annyira színgazdag, hogy nem hagyja ezt az előtérben történő színházszerű jelenetet főszereplővé válni. Ha valamilyen módon fényjátékokkal nagyobb szerepet kaphat az alma a közelben, akkor a szoba szociográfia így finomabbá válik és megmaradhat teljes egészében, mert most a faragott szék, a háttérben látható asztal mögötti fehér fényfoltok vagy az absztrakt kép, az most azért eléggé bekavar és eléggé sokfelé mozdítja ezt a rendszert. Tehát két út van véleményem szerint. A hátteret, tehát szék, absztrakt festmény és a háttérben lévő nagyon jó színű okker, ezt az egészet egy mélyebb, árnyékosabb tónusra váltani kevesebb részlettel, vagy az előtérben lévő almának valamilyen fényjátékkal nagyobb feladatkört adni. Így ez a kép kettő disznó. (szőke)
értékelés: