mósön komiksz
...és akkor bringaember újra érezte azt a furcsa rezgést.

Dánieltől egy kollázst vagy képsort kaptunk, amiből kiderül, hogy hozzá közel áll a városi közlekedés egyik speciális, de egyre nagyobb teret kapó formája, a biciklizés, és ebből kapunk itt szubjektív részleteket, amiket ő összekomponált, és egyből feltűnik, hogy a kompozíció fő csapása vagy irányvonala nem az, hogy a történetet lássuk A-ból B-be eljutni, tehát, hogy az első kép elindít egy történetet és az utolsó befejezi, hanem a formai megoldások izgatják és ebből próbál az egyes képek felhasználásával egy új struktúrát létrehozni. A kép függőleges tengelyű, és egy picit elfordítva is mintha egy függőleges vonal, vagy egy kereszt függőleges szára kezdene el megjelenni, ebből kétoldalra egy egy biciklikerék kimutat, és ezt díszíti és értelmezi a kép középső részén a bal és jobboldali helyzet, ami egy városi történet, hogy hol zajlik az egész, tehát nem csak makrókkal, közelikkel dolgozik, hanem megpróbálja nekünk az egészet értelmezni is. Vagyis kétrétegű ez a közlés, mert egyrészt a formával foglalkozik, másrészt nem engedi el a kezünket, és nem egy teljesen absztrakt világba vezet be minket, hanem ezzel ő megpróbál egy olyan üzenetet küldeni nekünk, ami a városi kerékpározásnak adja az érzetét, élményét, amit ő maga átél a kerékpárra ülve. Ez a része egy nagyon erős üzenet, nagyon jól összerakott. Elkezdhetnénk külön elemezni mindegyik képet, de nem nagyon látnám értelmét, mert ő, az alkotó ezt hozta létre, az egész képet, ezt a kollázst. Néhol egy majdnem fekete-fehérre történő redukciót látunk, és a középső sáv az, ami a színeket hozza, és ahol a történet is megjelenik, a busz, az az udvar, ahol fociznak és ő elhalad, tehát ez a rész az, ami a történetmesélés. A harmadik sorral van egy pici problémám, ott egy kis zavarosságot vélek felfedezni, a középső kép talán a bicikli hátsó részét ábrázolja, de a két szélső az azon kívül, hogy a mozgást mutatja, de én ebben egy olyan redundanciát látok, ami nem biztos, hogy ugyanolyan értékű, ugyanolyan fontos, mint a felső vagy a középső sor. Tehát én ezekkel a motívumokkal dolgoznék még, mert ott az egy kicsit bicsaklik. Amúgy nekem az ötlet az két disznós, abszolút jó irány, és izgalmas az, ahogyan a Dániel most több leckében is megmutatja, hogy a fotográfiát a kifejezés eszközének tartja és nem a végcéljának.
Ezt én el tudom fogadni, fontos dolog, és köszönjük, és biztatnám, hogy foglalkozzon még ezzel a témával, mert érdemes. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

szia Bandi, jól válogatsz szerintem :) és bár manapság se a képen látható brinyóhoz, se a városhoz nincs sok közöm, de az érzés ma is ilyen nap mint nap mikor bringázom.
(majd meghallgatom a műsorodat is, archívból)

Szia Dani!

Magam is bringás vagyok, városi és vidéki egyaránt. Ha nem bánod ezt a képedet választottam a május 15-ei Rádióműsoromhoz. Szerda este 21:00, Bakugrás lólépésben, egy kis kerékpáros technikatörténet.

A kép pedig azért tetszik nagyon, mert egy biciklis szemszögéből nézve ilyen a város. Csupa út, csupa elsuhanó aszfalt, elsuhanó jármű, és nem utolsósorban a bringa :)
Sokáig nem mertem itt Pesten bringázni ( pedig vidéken nagyon szerettem, de ott a táj miatt főként ) mert úgy gondoltam, hogy az autós forgalom engem le fog hengerelni és egy kicsi hiba is elég, hogy egy kocsi vagy egy busz alá kerüljek. De aztán, úgy láttam elég sok a bringaút és ez reményt adott, hogy hátha mégis lehet. Van sok hely ahol még nincs, de a remény erőt adott és magabiztosságot, hogy a drótparipám nem hagy cserben még itt a nagyvárosban sem.
Ráadásul nekem is van egy ilyen csinos kormányszarvam :) Ami nem csak szép, de hasznos is.
A képről nekem sok-sok bringás út (hosszabb-rövidebb) eszembe jut. Pont a fent említett oknál fogva, mert nem kívülről, nem távolságtartó módon van itt szó a bringáról és a bringásról.
Na ezért választottam. :)

Köszi

hát igen, ha az ember nem ért a stúdiumhoz legalább legyen ötlettes.
örülök ha tetszik:)

Nagyon ötletes, érdekses. Tetszik!

Új hozzászólás