Tisztelet Otto Steinertnek.

A képen valószínű egy éjszakai performanszt látunk, valami fényfestési előadás lehet, talán ez érzékelhető a betonlapokon lévő rácsozatból és a háttérben lévő bokrokon, fákon feltűnő színfoltokon. Gondolom a helyzetnek is köszönhető, hogy Tamás hosszú expozíciós időt választott, és ebből adódik, hogy a képen szereplő modellek, emberek, szinte csak jelzésértékkel vannak jelen, tehát a dokumentálás jellegén azáltal lép túl az alkotó, hogy a hosszú expozícióval nem egy befagyott állapotot rögzít, nem a látogatókra fókuszál, hanem arra a mozgalmasságra, ami ennek az éjszakai performansznak a jellegzetessége. Szembetűnő, szürreális furcsaság, hogy fentiekből adódóan a kép jobb oldalán egy gazdátlan lábat látunk. Azonban talán az elhelyezkedésből is adódik, hogy nem ez a központi mondanivalója a képnek. Azt nem tudom, hogy Tamás is így tervezte-e, viszont jelen pillanatban a négy fős beszélgetőtársaság fehér kabátban az, ami most a történet közepébe kerül. És azt a furcsaságot, amit a kép színvilága hordoz, ez a vetített képes előadás tárja elénk. A kép emiatt, bár technikájában túlmutat a dokumentáláson, mégis véletlenszerű megoldásnak tűnik. Hogy mivel lehetett volna segíteni - talán kompozícióban - azt nem tudhatom, mert nem voltam jelen az eseményen. (hegyi)
értékelés: