Egy érdekes képsorozatot kapunk. Kicsit nekem olyan, mint amikor gyermekkorunkban a történelemkönyv vagy a földrajzkönyvnek a sarkára rajzoltunk kis ábrákat és aztán ezeket a lapokat pörgetve rajzfilmfigurának mondható kis rajzocskák, ezek megelevenedtek és elkezdtek mozogni. Hogyha viszonylag gyorsan pörgetjük ezt az oldalt, akkor a főszereplő itt, ennél a képsorozatnál is elkezd futni. Tehát mint fázisgyakorlat nagyon is jól működik ez a fajta képsorozat. Annyit tudnék hozzátenni, hogy nekem most egy picit az, hogy ez a beállítás most milyen kompozíciót hordoz, megkívánná, hogy a kis főszereplőnk túlmozogjon azon a körön, amin ő egyébként fut. Azért, mert így most a képnek a baloldala, tehát az a rész, ahol ez a villanyoszlop látható, az most nincs bekapcsolva ebbe a mozgásba. Én el tudom ezt fogadni, hogy ez így van, de akkor valamilyen más mozgásnak esetleg föl kéne tűnnie a kép baloldalán. Pontosan azért, hogy ott is egy történet elinduljon. Akár egy beguruló labda, egy kis kerékpár, vagy nem tudom, egy babakocsi, nem akarok ötleteket mondani, de valahogy azt is be kéne ebbe a történetbe kapcsolni. Most ez nem történik meg. A gyakorlat az sikerült és örülök neki, hogy Bara ezzel elkezd foglalkozni. Muybridge az, akinek mozgásfázis képeit ismerhetjük az előző századfordulóból és ez egy viszonylag hasonló fázisgyakorlat, csak most maga ez a mozgásrendszer, ez nem annyira jellegzetes, mint amennyire egyébként jellegzetes lehetne. És ez talán annak is köszönhető, hogy ez az ív, amit Hanna most befut, ez az ív nem mozgatja őt be a kép belsejébe. Én azt mondom, hogy csináljon a Bara még ilyen mozgás fázisgyakorlatokat. Erre most egy kiscsillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés: