Minden mozsár egy történet
A hat törpe című rádiójáték szereplőit látjuk itt egy polcon. Én nagyon-nagyon szeretem ezt a képet, mert ráadásul Szundi, Szende, Hapci, Morgó, Dundi, Mundi mindannyian látszanak itt, és lehet, hogy ha valaki ezt most az estiklopédián keresztül visszaelemzi, azonnal azt fogja mondani, hogy de a hat törpe az hét, és Dundi és Mundi lehet, hogy nem is ennek az eredeti történetnek a szereplője, azt tudom neki mondani, hogy igaza van. Mindezt a zavaros mondatszerkezetet pedig csak azért mertem erőltetni ide, mert az a kiválasztás és az az irány, amit a Csongor ennél a képnél elkezd, az ő munkáiban véleményem szerint nagyon fontos. Mi történik itt? Az azonos formák, azonos szerkezetek a perspektívában, ritmikában, kiválasztásban, és a fénytanban eltérő karaktereket hoznak létre. Ezeket erősítik még a mozsarakban elhelyezett különböző tárgyak, amelyek különböző módon fekszenek, hajlanak el ebben az összetett felületben. Arról nem is beszélve, hogy a rézmozsarak tükröződései természetesen különböző módon reprodukálják, és különböző módon tükröztetik maga a fotós alkatát, ruházatát, lábait. Mindez egy kevés megfigyeléssel észrevehető. Karakterekké válnak a mozsárformák, a mozsárformákban lévő étkezőeszközök. Azt tudom csak mondani, hogy miközben ez az irány nagyon jó, és én nagyon szeretem ezt a képet, egy egészen pici, parányi, két-három mozdulattal igazítható lépés elég lenne ehhez a képhez, hogy a villák, vagy a kanalak, főleg a bal oldali középháttér részben olyan állásba hozhatóak legyenek, hogy a mozsarak sora és a mozsarak lelkivilága mint emberi történetek még jobban érthetőek legyenek. (szőke)
értékelés:
Remélem hozzáférsz még ehhez a polchoz, mert a téma príma, megérne még némi kisérletezést.
Merthogy tök jók a villogó mozsarak ezen a vastag olyajfestékel durván lehúzott régi polcon, és a bennük levő ez-az.
Amikre én gondolok: Az egész dől, majd leesnek a mozsarak. A jobb szélső mozsár verőjével velemit csinálnék, mert így teljesen elhúzza ezt a mozsarat a többitől, ráadásul be se fér a képbe. A bal alsóban is belóg valami, lehet, hogy ahelyett jobb lenne abból a diszes felső polcsszegélyből többet látni.
Száz szónak is egy a vége, én csendéletet csak úgy bírtam még csinálni, hogy rászántam legalább egy órát, megnéztem 200 szögből és elrendezésben, amikor már tudtam mit akarok látni, akkor még ellőttem egy csomó képet, amíg tényleg olyan lett, ami akkorra már a fejemben volt. Macerás, de megéri. Nekem legalábbis nagy élmény.