Nagyon örülök annak, hogy újra látom Szilárdot, és annak is nagyon örülök, hogy mindenféle külső behatás nélkül egyszer csak eljut odáig, hogy a környezettel valamilyen viszonyrendszert kezd kialakítani. Nem mondom azt, hogy ez már száz százalékosan kész van, mert nyilvánvaló, hogy ezen lehet még gondolkodni, hogy milyen párhuzamokat lehet még erre visszarímeltetni, de az, hogy a saját önarcképét behelyezi ebbe a térbe, és utána még ebben a térben ott van ez a virágfotó, vagy virág kép, nagyon jó gondolatnak tartom. És ez a kettő már most is elkezd tömegben egymással feleselni, egymásra rímelni, tehát ez egy nagyon jó irány. Én azt mondom, hogy ne álljunk itt meg. Ha a továbblépést kérdezed, akkor azt mondom, hogy ez egy tónusban is, és mindenben egy rendben lévő kép, tehát ezzel most már nincsen kérdés, amivel viszont van, az az, hogy oké, akkor ez a virág a falon miképp tud úgymond nem verbálisan, hanem artisztikusan átkerülni a valóságba? Tehát van egy festett kép a falon, és ez milyen ritmusban tud együtt dolgozni a testtel? Nem akarok itt nagy tanácsokat adni, mert hát ezt mindenkinek magának kell megtalálnia, de azért annyit hozzáteszek, hogy nagyon érdekes, és szürreális hatás lehet a testen a virág, a virágszirmok, főleg egy férfi testén. Férfi és virág. Ezek nagyon érdekes gondolatokat indíthatnak el, főleg úgy, hogy ott van a falon is egy. Csak mint játéklehetőséget mondom, hogy itt van egy ajtó, amin akár át lehet menni. Nagyon jónak tartom ezt az önportrét, és abszolút a 3 csillagos leckemegoldás kategóriába sorolom. (hegyi)
értékelés: