A címről meg a témaválasztásról rögtön Jim Jarmusch: Kávé és cigaretta című filmje jutott eszembe. (Aki esetleg nem látta, az feltétlenül nézze meg, mert szerintem egy nagyon jó film.) A hangulat és hát nyilvánvalóan a témaválasztás az, ami indokolja, hogy ez nekem eszembe jusson. A csendélet témaköréről vitatkoztunk is az utóbbi időben elég sokat. Azt gondolom, hogy ez a kép – bár nem egy klasszikus csendélet – teljesíti azokat a feladatokat, amit egy csendéletnek teljesítenie kell. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a csendélet olyan fotográfia vagy olyan festmény, ahol egy beállított helyzetben tárgyak, és a tárgyak egymáshoz való viszonyával mesélünk el egy történetet, egy hangulatot. Itt ez a történetmesélés nagyon is érthető és jó. Nekem tetszik az, hogy ilyen szépiás barna színben van tartva ez a fotó, tehát hogy egy ilyen monokróm helyzet van és mégsem fekete-fehér. Ez a kicsit meleg szín jót tesz ennek a képnek. A kiválasztás is jó. Igazából nehéz a csendélethez – nem azt mondom, hogy nehéz, de mindig feladat – megfelelő tárgyakat találni és akár az ételfotózásnál, akár a csendéletnél a nagyon extrém tárgyak azok nem biztos, hogy mindig jók, mert nagyon harsányak mutatkoznak meg és nehéz melléjük párt találni. Itt ennél a képnél kifejezetten jó, hogy ez a bögre nem egy hagyományos kávésbögre, hanem egy modernebb verzió. Első nekifutásra néztem is, hogy mi az ott az oldalán, aztán rájöttem, hogy valószínűleg valamilyen festés vagy díszítés. Pontosan azért jó, mert a rendet, amit a csempék a háttérben képviselnek, megbolondítja. Ahogy látom az objektív torzítása miatt ezek a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak és ennek jót tesz, hogy játéka ez a csésze, ami szintén egy ilyen bolondosabb darab. Ehhez képest a müzli szelet pontosan attól válik izgalmassá, hogy – gondolom ez valamilyen kókusz lehet vagy nem tudom mi az a fehér az alján, mondjuk joghurt - ezek a színjátékok és strukturális játékok jót tesznek ennek, nekem ez tetszik. Egy picit talán annyit lehetett volna kezdeni ezzel a müzli szelettel, hogy egy picit közelebb hozzuk a kamerához és akkor a méretjáték is jobban kijön, és nem olvad bele ennyire a háttérbe, mert ahogy látom ott van egy ilyen vízvető valami, a csempe és a munkalap találkozásánál, és azzal most ez egy picit össze van ragadva. Tehát, ha egy picikét előbbre mozdítjuk, akkor talán jobb lenne. Én azt gondolom, hogy a hangulata miatt a három csillagocskát megéri. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: