Nálam már csak BD idősebb (40 nappal)

Nekem a 02. és 03. lecke kicsit összemosódik.

Kaptunk egy képsorozatot, ez most három képből áll, mindegyiknek megvan a maga személyes jellege, és a leiratból tudjuk, hogy Sándor a 2-es és a 3-as lecke megoldásánál némileg hezitál, hogy mi az, ami az önportréban az arc portré, és hol húzom meg azt a határt, ahol már egész alakos portréról beszélek. Számomra természetesen adódott a felkérés abban, hogy készítsünk egész alakos portrét is, mert ez egy más feladat, és leginkább az én elképzelésemben ez a különbözőség abban mutatkozik meg, hogy miről mesél az arc, a gesztus, hogyan kommunikálunk a nézőkkel a 2-es leckénél, és milyen cselekvéssorról mesélhet esetleg egy 3-as lecke. Ha van különbség, akkor talán itt tetten érhető. A képeket nézve ezek utazási fotók, és különböző élethelyzetekben dokumentálják a jelenlétet. A kép címéhez annyit tudnék hozzátenni, hogy az utalás ennél is egyértelmű, az életkor nem más, mint egy állapot, amiben részt kell vennünk, ha tetszik, ha nem. Sándor a maga 80 évével kell szembesüljön, én a magam 44 évével, és ahogy haladunk előre a saját utunkon, ezek a szembesítések mindig más és más üzenettel töltődnek meg. Örülök annak, hogy a kutyák úgy tudnak szerepelni ezeken a képeken, hogy az érzékelhető, hogy ők olyan társak, akik ebben a kapcsolati rendszerben, ami itt érzékelhető, szabadsággal rendelkeznek, és nem valami pórázon vezetett, a gazda kényét-kedvét kiszolgáló, az ő uralma alá hajtott szolgák, hanem az utazásnak egyenrangú társai. Az már egy másik izgalmas kérdést vet föl számomra, hogy vajon egy kutya hogyan és mint érzékeli azt, hogy ő most Budapesten van, Szicíliában, vagy valahol máshol a világban, hogy számára ez mit jelent. Erről a kettes kép mesél leginkább, hogy ők szerencsére viszonylag gyorsan megtalálják a maguk koordinátáit az új viszonyok között is, nem nagyon zavartatják magukat attól, hogy ez most egy középkori városrész, vagy lakótelep, élik a maguk kutya világát. Én nagyon örülök annak, hogy Sándor ebben partner. Ebből a három képből számomra a második kép az, amelyik a legbeszédesebb, legtöbbet mesél. Az első képen én érzek a dokumentáláson kívül valamiféle olyan érzelmi helyzetet is, ami most nem teljesen tisztázott, hogy ez valamiféle riadtság, vagy az elkövetkező időkkel szembeni bizalmatlanság, vagy miből adódik az a gesztus, amit kapunk. A második kép nekem nagyon mesei, a külső világgal, a kapun túli világgal, a két világ határán fekvő kutyákkal, a kutya és az ember viszonyával, szóval ez a kép, ami a legtöbbet mesél az alkotóról. Izgalmas képi játék a harmadik fotó is a tükörszobával. Én egyszer voltam egy ilyen labirintusban, és mielőtt bementem volna én azt gondoltam, hogy csak a bolond az, aki nem képes ezekben a helyzetekben felismerni azt, hogy mi az, ami tükör, mi az, ami üvegfal, és hol van a valós átjárás. Aztán sikerült nem egyszer nekiszaladnom nekem is a falnak, és akkor rá kellett jönnöm, hogy bizony optikailag az ember szeme, és a szemén keresztül az agya nagyon is manipulálható és becsapható. Erre utal ez a kép, ez nekem inkább a dokumentálás jellege miatt fontos, miközben azok a megfigyelések is érdekesek, amikkel leginkább a nők szoktak szembesülni az öltözködő tükrüknél. Ilyen helyzetekben minimum három tükörrel dolgozik a szereplő, és a sminkjét úgy tudja jól kikészíteni, hogy az a három tükör egymáshoz képest bizonyos szögben elforgatva lehetőséget ad arra, hogy az egyik tükörben a másik tükörképét nézve olyan területeket is kontrollunk alá vonhassunk, amiket egyébként csak segítséggel tudnánk megtenni. A megoldások nem rosszak, ugyanazt mondhatom, amit az első leckebeküldésnél mondtam, hogy a háromból nekem egy kép az, ami igazán jól mesél. Megvan a leckemegoldás, megvan a három csillag, de azt mondom Sándornak, hogy jó lenne, ha ezekben a döntéseket meg tudná hozni, hogy melyik az, ami hozzá leginkább közel áll. Én értem azt, hogy sok képből válogatva az egyik ezért fontos, a másik azért, de mégiscsak valahol az ember leteszi a voksát. Én most a kettes képre tettem le. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Üdv köztünk, az Iskolában. Nekem az idáig, első 2 leckére beküldött képek közül innen a második a kedvencem. Isten hozta mégegyszer, és hajrá!

Új hozzászólás