A képen, hogy mivel, hogyan éri el, milyen tükröződő felületekkel, mivel játszik Bara, azt én nem tudom, de csodálatosan éri el a látszólag jelentéktelen járdakövezet meseivé változtatását a fekete-fehér színvilágban. Nyilvánvalóan tudatosan választott fekete-fehér világ, mert evvel sokkal jobban sűríthet és valójában két felülettel kezd el játszani. Egy mesei háttérrel, amelyben mint egy utazó, mint egy kis álomkövet megjelenik az ő szereplője, az a szereplője aki az életének egyik fontos állomása, modellje, sőt talán még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ezekben az üzenetekben, ezekben a költői üzenetekben tulajdonképpen a modell és a fotós között egy olyan erős viszony van és itt most nem elsősorban a magánéletre értem, hanem a közös, szavak nélküli munkában, testkommunikációban, amelyben nagyon jó rezonatőr a kislány, és tulajdonképpen Bara életérzéseit közvetíti - egyszerűen fogalmazva magát Barát láthatjuk itt a képen. Attól, hogy a háttérben ezeket a füstszerű alakokat, talán ha egy picit jobban megnézzük a kislány mellett jobbra felső kétharmadnál, akár még asszociálhatnánk, ugye a Rosach-tesztre gondolva egy táncoló, fátyolszerű női alakra is, amely alak széttárja a karjait és egy hosszú szoknyában kiterül ott abban az árnyékfolyamban. Szóval az egész egy eddig sokszor látott szoció környezetben álomszerűvé válik és ebben az álomszerű árnyékvilágban közben úgy jelenik meg a kis modellje, hogy egy alkatához, testalkatához mérten erőteljesen nagyobb szemüveggel, mint egy külön applikált szemeltakaró, tekinteteltakaró szerkezettel kommunikál felénk. Természetesen ez a kép sem vidám, de nagyon sűrített és nagyon jól olvasható. Talán annyi megjegyzés lenne, pont azért, mert olyan érzékenyen figyeli meg a külvilágot Bara, hogy egy picit lehetett volna játszani a bal sarokkal, ahol ez a vízóraakna, vagy valamilyen szerelőakna szél belelátszik itt a képbe és egy nagyon picit lehetett volna a képet esetlegesen talán jobbra komponálni. Így a kislány még jobban azt az érzetet keltené, hogy kilép ebből a világból. De a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés: