Örülök annak, hogy János is elkezd magával foglalkozni, és annak is, hogy újraértelmezi saját magát. Jó az, hogy egy olyan úton halad, amiről azt már elmondta, hogy nem a legközelebb áll hozzá az önportrézós világ, de a kedvünkért elfogadja, hogy ezzel is kell dolgozni. Lám-lám haladunk, még akkor is, ha az áttörés várat magára, mert itt két olyan irány van, amivel nem nagyon kezdtünk még semmit. Az egyik irány az, hogy minden karctű éles, minden nagyon szabályos: látom a párna redőit, meg látom a szőrszálakat a kezeden, a bőrödnek a pólusait is, a hajadat is. Ez mind ellene dolgozik annak, hogy ez a portré portrévá váljon, mert itt valami belső érzelmet szeretnél, amik sosem ennyire keményen megfoghatóak, tehát kell egy pici elmosás ebben. Tudom, hogy digitális probléma ez, mintha kilóra adnák az aranyat, úgy bántok ti ezzel az élesség kérdéssel, és jól be is szóltok egymásnak, ha valamelyik kép nem borotvaéles. Én ezt humorosnak tartom, nem baj, majd csak leszoktok egyszer róla. Még egy dolog: a tónusok. Most a legvilágosabb pont a homlokodon megcsillanó fény, ami egy hiba. Az én bőröm is zsíros, ettől tud csillogni, de vagy a világítással megoldom ezt, vagy kölcsönkérem az asszonynak a púderét, és kicsit lepuffolom, akkor már nem fog ennyire csillogni. Ha letakarom ezt a csillogást, akkor máris sokkal jobban elkezdek foglalkozni a szemeddel, a tekinteteddel. A valóság is kérdés itt. Oké, hogy a valóságban te odamentél a kanapéba, belefúrtad a fejed a párnába, de miért? Mi történt? Ezt most ebből nem tudom meg. Hogy valami csalódás ért, és ezért, vagy csak fáradt voltál, vagy ért már csalódás az életedben, és ezt szeretted volna eljátszani. Nem egyértelmű. Én nem az érzelmeiddel vitatkozom, hogy azok megtörténtek-e, hanem azzal, hogy ezt sikerül-e átadni. A karkötő, a szemüveg idegen. Tudom, hogy ha az embernek elege van mindenből, akkor a szemüveg az első, amit odadob, hogy nem akarom látni, befelé akarok látni. Ez a befelé akarok látni, befelé akarok fordulni ennek pontosan az ellentéte az, hogy fönt van egy szemüveg, amiben jól akarok látni. De mit akarsz jól látni egy olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen belefúrod a fejed egy párnába? Aztán itt van ez a karlánc, ami nagyon szép, de a fotónál ezeknek nincsen helye, mert elviszik a figyelmemet, elkezdek azzal foglalkozni, hogy hú de gazdag csávó, volt 40 deka aranyra pénze. Ez megint kivisz a hangulatból. Tessék ezt újra átgondolni, és ne sokat gondolkozzunk, ne az legyen, hogy most Hegyi visszaadta ismétlésre, és János elteszi a fiókba, egy kicsit savanyú, és jó, majd foglalkozunk inkább mással, mert ez most olyan nehéz. Tessék megcsinálni hamarosan. Ismétlés. (hegyi)