Tényleg nem tudom mitől akt egy akt, hol kezdődik, vagy hol ér véget.
Nem tudom megmondani, hogy mit látok, de van benne tükröződés, és testszerű - igazából csak benyomásaim vannak. Számomra a játék, a talány dominál ezen a fotón...:)
Tényleg nem tudom mitől akt egy akt, hol kezdődik, vagy hol ér véget.
Éva, addig jó, amíg nem tudunk semmit. Tudni, azaz birtokba venni, az már valaminek a nyugalmi állapota, végpont, ahonnan nincsen tovább. Jó ez a kísérlet a tükörrel, arra kell figyelni, hogy a tükör éle akár akarjuk, akár nem, vágásként lesz jelen a képen, azaz ezt bele kell komponálni a formába, hogy mit hol vág, mint egy könyvgerinc, mert ez a vágás lehet értelmezést segítő is, tehát a szükségből kovácsolható erény. A formák szépek, egy fokkal talán épp a beazonosíthatósága lehetne erősebb, mert ha nagyon elvont irányba mozdulunk el, akkor a néző is bizonytalan marad, hogy hogyan azonosuljon egy amúgy valós formákat használó képpel. A másik kérdés a világítás. Ennek óriási szerepe van az aktnál (is), hiszen akár értelmezni, akár átértelmezni segít a látványt, kiemelünk vagy eltüntetünk vele és általa, magyarán szükségszerű, hogy a fénnyel határozottan bánjunk. A kép izgalmas kísérlet! Folytasd! (hegyi)
értékelés:
Igazából csak annyit szeretnék hozzászólni, hogy ez nem tükörrel készült. Ez két képből lett összerakva, pont azért tetszett meg így, mert mert lehet rajta molyolni, hogy most ez mi is akar lenni. :)