Megint egy olyan kép, ami attól izgalmas nekem, hogy Márti továbbgondolja a dolgokat, és ahhoz, hogy az ő álmait, vízióit meg tudja fogalmazni, eszközként használja a fényképezőgépet. A fotó is csak eszköz, nem a végcél. Egy esztétikai forma, egy megszólalási forma, egy jelnyelv, de nem elégszik meg Márti azzal, hogy ebben lubickoljon, hanem igájába hajtja a saját gondolatának ezt az eszközt. Én ennek nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy ez az a hozzáállás, ami ahhoz kell, hogy az ember, mint képzőművészet foghassa fel a fotográfiát, és beemelhesse a képzőművészet szintjére. Izgalmas az, hogy elfordította a hátteret, izgalmas az, hogy ettől az egész, mint formai játék kezd el működni, és a fákból hajkorona lesz, és a bokrokból agyvelő és fül, a fűből pedig szempilla, szóval nagyon jó ez a játék, miközben ez a sziluettes forma elég messze nyúlik a vizuális alkotás idejében, elég régi dologról van szó. Kávéházakban volt ez divat, hogy nem ceruzával rajzoltak a papírra, hanem kisollóval kivágták a delikvensnek a sziluettjét, és ezt vitte utána haza. Ez szerintem egy nagyon izgalmas és bohókás játék volt, és ennek egy némi fájdalmat is hordozó megoldását kapjuk. Én nagyon örülök neki, nagyon inspiratív második leckemegoldás. (hegyi)
értékelés: