ha tudnék festeni, ilyesmi lenne...

Azt írja nekünk Béla, hogy "ha tudnék festeni, ilyesmi lenne". Itt a leckepontosítás az, amire utalnék. A 37-es lecke, Eltűnő világ legfőképp arról szól, hogy olyan tárgyakat, szituációkat, leleteket mentünk, amik a környezetünkben lassacskán kikopnak. A tehén az nem ilyen. Tehén mindig lesz. Úgyhogy ezt nem nagyon értem, hogy mi köti ezt a képet az Eltűnő világ leckéhez. Ami a színeit illeti, arra írja Béla a leiratot, és ebben a tekintetben ez érthető is, bár egy festménynél is a kompozíció alapvető elvárás. Itt kicsit szűkre van véve, mert azok a térbeli formák, amik jelentkeznek, a trapézok, és rombuszok, most lazán vannak kezelve, kifutnak a kép széléből. Ez a színvilág a videoművészet témakörébe tartozó színvilág, tehát a 80-as évek vége, 90-es években volt egy ilyen helyzet, hogy ilyen video installációkat csináltak, ez ma már annyira nem divat, de talán a diaporámás, vetített képes őrület után ez a videoinstallációs dolog volt, ami jellemző volt. Ez arról szólt, hogy az akkor föllelhető technikával készítettek mozgásfázisokat, mozgássorozatokat, vagy kis történeteket, és azokat lehetett egy kiállítási térben megnézni. Ezeknek volt ez a nagyon erősen túlszaturált képi megjelenítés a jellemzője. Én ezzel nagyon nem vagyok megbarátkozva, mert ez olyan most nekem ebben a formában, mintha valami UFO-filmhez készült volna ez, mint háttérfotó. Béla, ezt visszaadnám. A 37-es leckét, mint leckét adom vissza ismétlésre, a képpel meg nem nagyon tudok mit kezdeni. (hegyi)