Nyugodt esti program

Jobb cím nem jutott eszembe.

Komoly vitát folytattunk ennél a képnél a csendélet fogalmét illetően. Az is elhangzott, hogy ez a kép úgymond poros, én pedig nagyon örülök neki, hogy valaki veszi a fáradtságot és egy teljesen klasszikus megfogalmazású csendéletek világába tesz egy kitérőt és ott próbálja ezt a leckét megoldani. Én ezt most nagyon komolyan mondom a többieknek is, hogy nagyon örülnék, hogyha más is kipróbálná magát hasonlóan. Meg lehet nézni régi festőknek a munkáit, hogy miket csináltak, nem kell ehhez könyveket keresni, fel lehet menni az internetre és akár ihletet lehet meríteni. Itt most nem arról van szó, hogy az ember mennyire fogja tudni kifejezni a saját egyéni elképzelését a csendélettel kapcsolatban, mert első körben azt gondolom, hogy az lenne a fontos, és nektek segítene, hogy ha a klasszikus csendéleteket, akár valakinek a csendéletét lemásolva, megcsinálnátok, kipróbálnátok. Azért, mert a próba közben jön rá az ember arra, hogy a tárgyak elrendezése mekkora játék, lehetőség. Ha fekete-fehérben dolgozunk, akkor a tömegelhelyezések mennyire jelentősek és fontosak, hogyha pedig színesben, akkor pedig maga az, hogy a színek dinamikája hogyan mozgatja úgymond a fókuszt a képen. Tehát én azt mondom, ha az összes leckét vesszük vagy felejtsük el, hogy vannak leckék, és nézzük magát a fotografálást, magát a szakmát, akkor a csendélet egy nagyon központi kérdés, mert a csendéletben egy kalap alatt lehet gyakorolni a kompozíciót, a tónusrendeket, a világítást, a mélységélességet. Azt kell, hogy mondjam, hasonló a portréhoz, csak még a portrékészítésnél is ebből élünk, hogy a csendéletnél megtanult tömegelhelyezést használjuk. Konkrétan erről a képről beszélve pedig azt mondom, hogy érdekes kiválasztás az, hogy ezzel az asztalterítővel – nem tudom, hogy ez terítő, damaszt terítő vagy valami műanyag – op-artos formát hoz a képre Zoltán, ugyanis egy fricska ehhez a történethez – legalábbis nekem. Van egy nagyon szépen, klasszikusan berendezett csendélet, mindehhez nem egy klasszikus csendéletben megszokott alapot választ, lehetne egy nyírfa asztal például vagy bükk ebédlő, de nem. Ő ezt az egészen modern és vasarellis történetet hozza ide be és ettől az egésznek van egy humoros íze is. Az elrendezésnél néhány dolog, amire szeretném felhívni Zoltán és a többiek figyelmét is. Egyrészt, hogyha van egy gyertya, akkor azért annak a lángnak valami kis teret nem árt hagyni. Most ez itt nagyon a kép szélére esik. Ott egy picit vagy a gyertyatartót kellett volna mozgatni, ha egy kicsit lejjebb és beljebb kerül, akkor talán ez kevésbé zavaró. A könyv elhelyezésével nagyjából egyetértek. Nyilvánvaló, hogy ez nem a néző szempontjából, hanem a képen jelen pillanatban nem látható szereplő megfigyelése szempontjából van ábrázolva ez az egész helyzet. Ezt izgalmasnak és jónak tartom. Talán valami még elfért volna egy harmadik képelemként, ott a háttérben, a sötétben megbújhatott volna, de nem kell erre sokkal több, tehát én azt gondolom, hogy ez is nagyon kellemes, letisztult kompozíció. Szintén a hozzászólások között volt egy ilyen, hogy miért van rajta a könyvön ez a virág, mert így nem lehet elolvasni a könyvet. A csendéleteknek igazándiból az az érdekessége, hogy egy olyan történetmesélés, amiben a realitás mellett ezek a szürreális vonalak is igen erősen jelen szoktak lenni. Ha megnézünk egy-egy csendéletet, igen kicsi a valószínűsége, hogy a valós életben mondjuk az ember egy koponya társaságában, tintatartóval olvas és hát ilyet is többet látunk, a koponya sok csendéletnél alap eszköz. Tehát itt sem azt gondolom, hogy a funkció felől kéne ez megközelíteni, hanem hagyni ezt az egész mesét rajtunk átszűrődni. Azt lehet mondani, hogy itt valaki olvasott, aztán a szerelmére gondolt, akinek az emlékére odatette ezt virágot, mint könyvjelzőt, aztán kiment az erdőbe és világgá ment... nem tudom, de a lényeg az, hogy ez a történet így el tud kezdődni. Egyáltalán nem kötelező, hogy ez az olvasás befejezésre kerüljön. Egy másik irány, hogy jött a postás és amíg kiment a nyugdíjért, addig a szerelme oda tette ezt a virágot. Tehát, ha akarom ezt is meg lehet magyarázni, de azt gondolom, hogy nem a magyarázat az elsődleges kérdés, hanem az, hogy ezek a formák, ezek a képalkotó elemek menyire tudnak egy közös képpé összeállni. Én ezt nagyon jó megoldásnak tartom, tehát megadom rá a három csillagot, legfőképpen azért – nem mintha nem lehetne ezen még mit javítani – hogy erősítsem a Zoltánban azt, hogy ezen az úton még kell, még szeretném ha dolgozna, és a többieket is erre próbálom bíztatni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

45
Értékelem!

Kedves András!
Köszönöm, megtisztelsz vele! Az olvasással én is így vagyok, valahogy kell az az érzés, a papír illata, tapintása. No meg az is, hogy nyugodtan belefeledkezhessen az ember a történetbe.
Üdv,
Zoli

42
Értékelem!

Szia Zoltán!

Ezt a képet választottam a Rádióadásomhoz, amelyik március 6.-án lesz és a címe Tavaszi könyvajánló.

Sajna a műsorba nem fért bele a képről való beszéd, de akkor ideírom.

Az olvasásnál nekem fontos, hogy nyugodtan tudjak nekikezdeni. Ez a kép ilyet sugall. Szépen csendesen leülni a könyvolvasó fotelomba, egy kislámpa fényénél meghitten. Csend és nyugalom, koncentrálni lehet a könyvre.
Mostanában egyre elterjedtebbek az e-olvasók, vagy e-bookok vagy mik, de nekem még mindig sokkal jobban esik papírkönyvet a kezembe venni. Lapozni, tartani, zsebre tenni vagy a táskába pakolni. Persze praktikusabb egy ilyen elektronikus kütyüt cipelni, mint egy hagyományos könyvet, ráadásul arra rengeteg könyvet lehet pakolni, de akkor is jobban kedvelem a hagyományosat.
Persze én tudok olvasni a metrón ülve vagy egy buszon állva is, ha elég jó, de elkezdéshez nekem kell a nyugalom, hogy bele tudjak ugrani a történetbe.
Ez a kép ezt a könyvkezdési hangulatot idézi nekem.
köszönöm.

32
Értékelem!

Köszönöm Zsolt, még fogok próbálkozni a csendélettel. Valóban nagyon szeretek bíbelődni fényekel, beállításokkal, és erre talán itt van a legtöbb lehetőség. A gyertyára legközelebb jobban figyelek. Tényleg elég szűk lett jobbról meg fentről. Na majd legközelebb...

37
Értékelem!

Mondjatok, amit akartok, szerintem akkor is tökéletes a kép. A virág és a gyertya teszi élővé, és miért ne lehetne a virág a lapon. Nekem teljesen elfér rajta, sőt el tudom képzelni miről szól a könyv, tehát mond valamit. A terítő különösen jó választás, modern a régivel, élő a még élőbbel.

55
Értékelem!

Semmi gond, nem bántottál meg. :)

42
Értékelem!

Zoli, elnézést ha valami olyasmit írtam véleményként ami bántó, mert nem állt szándékomban, h megsértselek

33
Értékelem!

Feri, egy dolgot szeretnék tisztázni. Képeken lehet vitatkozni, véleményeket lehet ütköztetni. Szabolcs stílusa, amivel nem első eset, hogy leveri a lécet, az, ahogy megnyilvánul, képelemzésnek sem, és vitastílusnak sem elfogadható. Egymás iránt tartozunk annyival, hogy nem hozzuk a kocsma stílust ide be. Pont. Köszönöm a megértést.

52
Értékelem!

Mi tagadás Szabolcs, elég szabatos a stílusod, és a Zsolt is nehezen viseli, ha nem az övé az utolsó szó, ezért most hagyjátok meg nekem ezt az utolsó bejegyzést ide, már csak azért is mert ez a szócsata nem a képről szól, és mindkettőtök presztízsét gyengíti.:)

29
Értékelem!

és a saját véleményünk, meg nézőpontunk, valamihez való hozzáállásunk másokra erőltetése, oszt ha meg nem hajlandók elfogadni, akkor sikakaszalécet rámondani - na, az hány éves kori menekülési útvonal? Zsolt, megint felhúzod magad azon, h különbözőek vagyunk :)

39
Értékelem!

Na igen, egyetértek Ferivel. Egyszer fotózunk, egyszer véleményt mondunk, és még az a jó, hogy nem egyformán látjuk a világot. Milyen unalmas is lenne! De azért talán nem kell egymás torkának ugrani.
Szép fényeket mindenkinek!

49
Értékelem!

Szabolcs, a mód, ahogy megnyilvánulsz, leveri a lécet. Ezen mindenképp változtass, ha el akarod fogadtatni azt, amit mondani akarsz. Lehet, hogy a kocsmában működik, ha ott lennénk, nem lenne gáz, de ez nem kocsma. Az "ilyen vagyok" 16 éves csitri lányok menekülési útvonala.

45
Értékelem!

Nyugi van, gyerekek! A kép a téma nem kell a szócséplés, az nem vezet sehova. Szabolcs kicsit fotózunk, kicsit véleményezünk, megint fotózunk, megint véleményezünk, tudod, na.:-)))

40
Értékelem!

Hű, most látom mekkora pörgés lett itt!
Mindenesetre köszönöm a hozzászólásokat, véleményeket, mindenkinek.

48
Értékelem!

Zsolt, látom már megint a témádnál vagy :)
bocsánat, h kimertem nyitni a számat, és hangot adtam a véleményemnek, és ígérem, h ezentúl is így lesz - igen, másképpen látom, másképpen állok a dolgokhoz (de nem divatból, vagy lázadásból, és nem is lustaságból, hanem mert én ilyen vagyok), és azért mert valami megfelel a szabályoknak még nem jelenti nekem azt, h az attól még jó is. én úgy tudom, h azért vagyunk itt, h megbeszéljük a képeket, leckéket...
és Zsolt, arról meg nem én tehetek, h ti figyelmen kívül hagyjátok a hozzászólásokat/kéréseket, mert én azonnal reagáltam a lecke áttételével kapcsolatban

39
Értékelem!

Kedves Szabolcs,
mivel azt a képet Szőke elemezte és ő rakta oda, ahova, marad ott, az a korszak dec 31-el lezárult. Kérem ezt fogadjuk el.

Másrészt végignézve a beküldött munkáid, találtam egy enteriőrt, ami kis szódával a csendélet leckére lett beküldve és ott elemezve - szóval a klasszikus csendélet lecke megoldásával még adós vagy. Miért forszírozom ezt? Mert úgy vélem, hogy a kompozíciót, a térrendezést, a tudatos alkotást nem lehet jobban elsajátítani, mint gyakorlással és ebben a klasszikus csendéletnek óriási szerepe van. A lecke is alapvetően erről szól. Az ebből a szempontból indifferens, hogy porosnak gondoljuk-e a klasszikus csendéletet, a feladat ez, és nem véletlenül ez.

Divat a mindenféle elmélet elsajátítását elutasítani, vállat vonni az eszközökre és szabályokra - legfőképp azok körében, akik nem ismerik vagy nem képesek ezeket a szabályokat értelmezni és elsajátítva értékükön kezelni. Talált képet bárki tud készíteni. Rendezz be egy klasszikus csendéletet, tőlem akár elővehetsz egy festészeti könyvet és onnan kereshetsz szimpatikus beállítást, és csináld meg. Hidd el, ha gyakorlod, nem leszel vele kevesebb, még az is lehet, hogy felfedezel benne valamit, ami elindít egy úton.

A kommentárok stílusát illetően Ágnes leírta a lényeget.

40
Értékelem!

Tanulmánynak szép, pepecselés fényekkel, szinekkel rendben van.
De a témát én is keresettnek, mesterkéltnek érzem.
És az op-art mintás terítő nagyon durva stílustörés. Szerintem.

42
Értékelem!

akkor elnézést, semmi szurkálódós célom nem volt a megjegyzésemmel, de én sajna ezt látom ebben a képben

50
Értékelem!

Itt szerintem nem arról van szó, hogy ki mit csinál, hisz én se csináltam még semmiféle csendéletet, de azért dumálni dumálok. Szerintem elsősorban a stílussal van gond, szúrkálódás, irónia, stb. És ez nem tudom mennyire segít az alkotónak. Bár nem minden hozzászólás azért íródik, hogy segítsen az alkotónak, de legalább nem kell rosszmájúan ironizálni, meg ilyesmi... Csak ennyit szerettem volna megint belekotnyelezni.

37
Értékelem!

Zsolt: tehát, nem írhatok véleményt addig, amíg nem csináltam ugyan olyat (mert csendéletet már csináltam)...? ez hülyeség, ezt te sem gondolhatod komolyan.
a duma,duma,dumá-hoz egy kisplusz: te neheztelted régebben, h az értékelésekre nem reagálunk, de eddig bármikor reagáltam sohasem válaszoltatok, illetve egy képemet átpakoltátok a csendéletbe, pedig kértem, h tegyétek vissza a csend leckéhez, mert az nem csendélet... ( http://szakkor.estiskola.hu/2009/12/14/m... ). most akkor ki dumál a levegőbe...?

37
Értékelem!

Szabolcs, csinálj ilyen csöpögős csendéletet a leckére. Ha megcsináltad, továbbléphetünk. Amíg nem, addig duma, duma, duma.

48
Értékelem!

csendéletnek nekem egy kicsit erőltetett, vagy megkockáztatom, h csöpögős. nekem inkább beugranak róla az útmenti keresztek, ahol valaki kisodródott, csak itt valaki az olvasásba halt bele :)

42
Értékelem!

Igen. Lehet, hogy a cím sántít, de mint csendélet tökéletes. Vagyis majdnem. Én talán hagytam volna még fent kicsi teret az égő gyertyának... (különben nekönk is van egy ilyesmi régi gyertyatartó. Nagyanyai örökség).

41
Értékelem!

Ugyan már Dió, Szabolcs, ne legyetek ennyire kicsinyesek, vagy inkább földhöz ragadtak. Ez csendélet, és senki sem gondolja, hogy valaki így fogja olvasni azt a könyvet. A képben lévő disszonanciát, de inkább a kép harmóniáját vegyétek észre.

49
Értékelem!

A kép jó, a cím viszont tényleg nem sikerült. Nekem is a kitakarással van a bajom, így nem lehet olvasni. De lehet, hogy túl gyakorlatiasak vagyunk Szabolccsal. :) Bár..... Talán, ha a virág és a levelek nem a könyvön, hanem mellette lennének, akkor is össze lehetett volna hozni valahogy a kompozíciót.
Vagyis..... mégse..... a kép tetszik, így ahogy van. Zoltán, inkább adj neki másik címet! :)

34
Értékelem!

úgy látom, h az oldalszámozás a felénkeső sarokban van, emiatt azt hittem az az oldal alja - és egy gyertyával az állam alatt nem igazán kényelmes olvasni, főleg ha egy virág kitakarja azt az oldalt, amelyiket olvasom :)

57
Értékelem!

Szabolcs, én ezt nem értem amit írtál. Ez egy igazi olvasós csendélet. Viki

34
Értékelem!

mármint ennek a fényképezése a nyugodt esti program? mert az olvasás a kép alapján elég macerás lenne :)

47
Értékelem!

hát, ehhez nehéz hozzászólni, szerintem tökéletes. Viki

Új hozzászólás