Az az érdekes ebben a képben, hogy ugyanazt a határozottságot érzem rajta, mint az előző képednél. Valószínűnek tartom, hogy ez nem egy olyan egyszerű történet a háttérben, hogy az ember csak úgy odatesz könnyű kézmozdulatokkal valamit, mert én azt gondolom, hogy van ebben valamiféle megharcoltság, de ez jó, ez kell. Amire érdemes lenne majd odafigyelni, az az, hogy nem árt, ha egy picit többet kapunk a tekintetből. Tehát, van egy tónusrendünk, ami nagyon érdekes, ehhez képest a fény eléggé kemény. Abszolút értem azt, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember érezze azt, hogy ez egy reggel, vagy hogy tényleg egy olyan helyzet, amikor hosszú idő után először néz – ahogy írod - az angol tavaszi fénybe, de nem tudom nélkülözni a szemeket. Valami minimális módon legalább nem ártana, ha ott lenne, ugyanis most olyan mély árkokat, és olyan mély feketéket kezdesz el a szemednél alkalmazni, ami ijesztő. Eleve kemények egy kicsit a fények, eleve markáns rajzokat hoz az arcon, és a szem adná meg azt, ami ezt az egészet értelmezné, akár abban az értelemben, hogy a tekintettel visszahozzunk ebből a keménységből, akár abban, hogy erre még ráteszünk egy lapáttal. Mindenesetre jó lenne, ha bele tudnánk kapaszkodni. Az ötlet jó, tetszik, tehát az irány abszolút rendben van, úgyhogy én megadom erre a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás, de ezek mellett kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés: