Oldódás

A hosszúkás, szinte templomüveg-ablak szerkezetű kompozícióban egy nyári emlékképet látunk, egy örömteli pillanat jelenik meg a homok és a test kapcsolatában, a gyermeki öröm a szülő alkotásán keresztül, ami mindannyiunk emlékeiben ott van, a homokfürdő sem véletlen, ami már felnőtt emberek agyából kipattant és nekik, a felnőtteknek hozzáférhető, hiszen látjuk itt, hogy a mi emlékeinkben is a bulgáriai nyaralás (még ha ez nem is ott van), az öröm, a homok, a nyaralás nagyon jól érződik a képen. Csodálatos bizalom és kitárulkozás van a modell és az alkotó között, ez nyilván a szülői attitűdből is jön. A szituáció rögzítése zseniális, töltéssel rendelkezik. De ha ez mind kimondódik az alkotó számára, mert mindig kell egy kicsit skizoid módon távolságtartónak is lennie, hogy a kép éles legyen, hogy a vaku megfelelő időpontban villanjon, és ne csak az átélésből építkezzen, ha nem tud alkotás közben technikai ember, egy külső dramaturg is legyen, akkor a kép, az események elsodorja. Nagy gond, ha a modellünket, sőt az eseményeket, mint az oldalfényben gyönyörűen rajzolódó árnyékokat pl a jobb láb árnyéka, vagy akár a karok, a jobb kar, a bal kar árnyékai csonkolva vannak. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyenformán a alkotói szempontból a modell és az ő jelenségei képzőművészetileg nincsenek megtisztelve, és túl szűkre vágott nagyon is csonkolt a kép. Ennek lehet szakmai oka, pl. valaki nyaral a kisgyerekkel, aki belátszana a képbe, vagy olyan privát tárgy, ami nem lehet itt, de igazából az alkotás szempontjából nem nagyon lehet elfogadni érvnek, mert itt az uralkodik a kompozíciós rendben, amit látunk. Tehát nem lehet ezt megtenni, pusztán egy zavaró elem miatt, ami a mostani képhatáron belül volt. Tehát kérem Dénes, és ezt fontosnak tartom, hogy ismételj, vagy a Balatonon, vagy az Omszki tónál, vagy a kertben vagy ha a kép újrakomponálható, vágható, mert jelenleg túlságosan is csonkolt a kép. Az irány az nagyon jó, de ismétlést kérek. (szőke)

Hozzászólások

20
Értékelem!

Azt kell mondjam, hogy a kéz-láb csonkolás sokkal figyelmfelkeltőbb ezen a képen, mint az arckifejezés. A legvilágosabb tónus a csonkolt láb. Annak a tengelyében rögtön ott a csonkolt kéz és tizedik megnézésre is először ezen pingpongozik a szemem oda vissza és csak ezután jut el az arcig. Bevallom, nem tudom követni, hogy mit is akartál ezzel a képpel, én csak azt tudom elmondani, rám hogy hat.
Ha ezt akartad, jó, ha nem, akkor (nálam) nem működik a kép.

19
Értékelem!

Dénes, nekem ez a magyarázat eléggé érthetetlen, de ez feltehetően az én hibám. Nekem az előtérben a levágott lábrész konkrétan nagyon hiányzik, és ahogy írod is, ki akarnám egészíteni a 'testsémát', na de ez nem az én dolgom, nekem elvileg az arcra, az örömre kéne koncentrálnom, de hogyan, ha előre odateszed ezt a csonka lábat? Szűk az egész kép, ez a fő érzet nekem, túl szűk, feszítően, bezáróan, kegyetlenül szűk, és ha megfeszülök, se látom be, hogy ez miért jó.

27
Értékelem!

Ja, és még egy... egy kicsit több kontrasztot elbírna... de lehet, hogy az FF-nél a durva kontraszt csak az én mániám, de valahogy hiányolok a képről fehéret. Meg feketét.

30
Értékelem!

Hoh... meglepő... utólag olvastam el az osztályfőnök értékelését... :)

24
Értékelem!

Dénes, én csak egy dolgoz kérdeznék.

Ha egy "valahogy" komponált kép volna ez, teszem azt, nem vágod a figurát, netán még az erős árnyékokat is beleveszed valahová a képbe, mint aktív képelemet - pl. a láb jobbra elnyúló árnyékát, esetleg egy kis textúrát a homokból, de az arc marad, ahogy most... akkor elveszti a kép a spontaneitását, amit be akartál mutatni ezzel? Szerintem nem.

23
Értékelem!

Dénes, mivel értelek, és mivel azt is értem, mi a célod, én most kiszállok. Lehet magyarázni hogy milyen okból csonkoltál és miért van úgy világítva, ahogy. Nekem ez a magyarázatod kevés ahhoz, hogy elfogadható legyen. Az inkoherensre meg inkább nem mondok semmit.

30
Értékelem!

Gábor te fájdalmat érzel amikor ránézel erre a képre?
Zsolt te a káoszt látod amikor ránézel erre a képre?
Gábor és Zsolt ti egy megcsonkolt gyereket láttok amikor a képre néztek?

Nem gondolom hogy a kép jó, de nem rossz csak mert nem "szabályos" és azt gondolom hogy sokat hallottam már sokféle szabályt - igaz egyre inkoherensebb módon -ezen az oldalon ezért feltételezhető rólam hogy ismerem őket...ezért ha szabályt nem tartok be azzal célom van. Meg lehet próbálni megérteni ezt esetleg...

nem ott vágtam ahol értem a vágás és meghagyás arányai szándékosak...az emberi szem ha befejezetlen sémát lát vagy kiegészíti fejbe vagy elhagyja a sémát mást támpontot keresve...ez esetben van egy egész arcsémánk a háttérben és egy befejezetlen testsémánk az előtérben ez működhet úgy ahogy a sötét, életlen, struktúrálatlan előtér és a világos, éles, részletgazdag háttér..ahhoz hogy percepció a formasémákra támaszkodva működjön jobb az ff......tartalmilag az öröm és az öröm megragadásához újragenerálásához kapcsolódó befejezettlenségi feszültség viszonya az a két de egymáshoz viszonyuló jelentésréteg ami a kísérletet indokolta és ezt a megfogalmazási lehetőséget megláttatta velem a képben

Zsolt a csúsztatás különböző értelmezési keretek összemosása, előfordul de nem egészséges mivel fel nem ismerése kommunikációs paradoxont generál, tudatos használat esetén pedig manipulatív célzatú...nem szeretem és messziről felismerem ha szembejön velem (egy tartalom magyarázatának az idegenszó lábjegyzete köszönő viszonyban sincs a tartalommal a két üzenet összekevérese a tartalom értelmezésénél durva hiba, csúsztatás)....azt sem szeretem ha valaki érti vagy értegeti amit mondok és dafke hátatfordít neki....nem, nem,nem a kép nem véletlen, nem egy figyelmetlen vagy felszínes hiba...szándékos, még akkor is ha nem a legjobban szolgálja a szándékot....bár ahogy olvastam Gábor hozzászólását azt gondolom elsőre nem is roszz:)

19
Értékelem!

Dini, én meg azt mondtam, csúsztatás nélkül, hogy te részese voltál egy szituációnak, amit rögzíteni kellett - akarta a modell - és aztán rögzítettél a magad kedvéért is, de utána ezt a rögzített élményt még manipuláltad a "laborban", tehát egy új jelentés tartalmat adtál neki ezáltal - csakhogy Dini nekem mint nézőnek tök mindegy, hogy a gyerek spontán vagy manipulált módon adja az üzenetet. Adja vagy nem. Ez a kérdés és ez a lényeg. HOgy te mint fotós, ezt mivel éred el, az nem érdekel mint nézőt.

Szoktuk volt mondani, hogy káoszt nem ábrázolunk káosszal. A helyzet alapvetően igaz mindenféle képalkotásra, amire én azt szoktam mondani, hogy olyan márpedig NINCS a képzőművészetben, beleértve a fotót, hogy valami úgy jó, ahogy a helyzet, jóisten vagy akármi kívülálló megcsinálta, minden helyzet manipulált, ha mással nem, az objektív, a záridő, a képkivágás és a kétdimenziós redukció miatt. Márpedig ha így van - és így van - akkor nincs olyan, hogy valami spontán. Az alap kiindulás lehet az, de amint átnézel a keresőn, már nem spontán a történet. Ez nem baj. Csak jó tudni. És ha így van, akkor meg azt kell mondjam, hogy a fotós kutya kötelessége, hogy a nézőnek összeszedett és tervezett, komponált vagy dekomponált, de tervezett üzenetet adjon át. Miért? Mert a spontaneitás is lemodellezhető - tehát ha abból indulsz ki, hogy a helyzet spontán - lányod a homokban - de annak megfogása fotó által alapvetően nem spontán, mert a gép befolyásol, akkor ahhoz, hogy a végeredmény spontán legyen, meg kell rendezd a spontaneitást. Ez a dolgod. Ezen a képen meg egyrészt ez sincs tisztázva, nincs helyén, másrészt te a leirat szerint itt a kommentben szerettél volna egy alapélmény tesztet is végrehajtani, és direkt vágtad ahol érted. Igenám, de a célod azért nem érted el, mert a vágás nem a kép készítése előtt lett belekomponálva agyilag a dologba, hanem utólag történt meg, ahogy a ff redukció sem előre lett fejben lemodellezve, hanem utólag sutty, áttoltad ff-be, és ez a két baki elég ahhoz, hogy a kép ne érhesse el a célját. Ennyi a hiba. Ahogy lehet hibás fotót készíteni véletlenül is, meg csináltan is, és ez mindegy, ha elhiszem. Hazudj költő, csak rajt ne kapjanak vagy hogy szól a mondás. A fotóban nincs direkt talált spontaneitás, a fotó az eszközhasználata miatt erre képtelen. Ennyi.

17
Értékelem!

A képpel az a baj, hogy ez a csonkolás fáj a nézőnek. Ami lehet egy jó eszköz, de nem ezen a képen, ahol a mondanivaló épp ellentétes. Tehát itt a csonkolás jelentősen elvesz a primer üzenetből. Ugyanezért zavar a túl erős árnyék az arcon. Kicsit laborban lehetne rajta húzni.
No és szerintem azért küldjük be a képeinket ide és várjuk izgalommal az értékeléseket, hogy adott helyzetben a csípőből lőtt képen is (még ha nem is feltétlen végiggondolt, tudatos módon) érvényesülhessenek az itt tanultak. Én legalábbis így vagyok ezzel.

23
Értékelem!

Csúsztatsz...a képben semmi szakma adott esetben pszichológia nincs és a vágásban is csak egy hétköznapi lázadás, provokáció szintjén, ahol pszichológia van az egy fogalom verbális magyarázata szóval ne keverjük a képet a magyarázószöveg magyarázószövegével
naja...szóval konkrétan a konkrét...a lányom fázott mikor kijött a tengerből mire megkérdeztem betakarjam e, igen de a homok melegebb takarj be azzal jót röhög a saját viccén...és most fényképezz le mert meg akarom mutatni a bárátnőmnek....első katt....edig a spontán geggszerű játék...aztán jön a schizoid viszonyulás részemről mi lenne ha..nem a kép nem tökéletes majdnem de mégsem....várj csinálok még egy fotót....nos azokon "tökéletesek" a formák-árnyékok de a lányom és én már nem játszunk...olyan is az arca....vagy vagy..vagy részese vagyok a játéknak de az nem tűr reflexiót (persze ha az ember csípőből király a kompozícióban ez nem baj) és megfogom az élményt.....vagy részben kilépek de azt egy ilyen folymat és alany rögtön lereagálja és a élmény huss marad egy sztereotip átéletlen így gyenge gegg..... a képet úgy csonkoltam némi provokatív szándékkal hogy a test-arc hangsúlyarány tükrözze az gegg-kiváltott élmény arányt...röviden úgy döntöttem hogy nem a vicc hanem a kiváltott nevetés az üzenet a tartalom....gyakorló szülők erre könnyen rátanulnak akár a gyerekrajzok vagy játékok kapcsán ugyanis ott nem a teljesség a fontos egy rajz egy játékszituáció akkor kész, befejezett ha kiváltotta az élményszerű megélést..azaz a ygerek nem követi és szolgálja az észlelési sémákat egy darabig hanem használja ahogy bár nem tiltakozik hogy a tányérban van az étel de simán kipakolja az asztalra ha úgy kényelmesebb mert neki az evés folyamata a lényeg

29
Értékelem!

Dini, bár igyekszel mindent megtenni, hogy ne értsem, de azért én is igyekszem, szóval fordítom: tehát adva volt egy viszonylag jó kép, amit te szándékosan rontottál el, hogy tesztelj, mert szerinted nem tudunk mit kezdeni a gyermek puszta látványával, ezért vágtad meg így.

én meg azt mondom, hogy biza ha a kreatív munkában előtolul a szakmád, akkor ott a kreatív munka sérül, mert bár a fotóban nem kis szerepe van a pszichológiának, de igen könnyen jut el egy pszichológus addig, hogy úgy ír verset, úgy fotóz, hogy átesik a szakma másik oldalára és emiatt gyarló halandó csak egy szar verset vagy szar képet lát, miközben érzékeli, hogy lehetett volna az jó is.

az emlékkép, a nyaraláson de jó is volt, amikor a kislányt behomokoztuk élménye is fontos, de azért alapvetően azért vagyunk itt többek között, hogy elsajátíthassuk azt a fogalmazási módot, amiben a kép átemelődik az emlékkép dilettáns szintjén. azt is lehet, hogy direkt gyúrunk az amatőrre, de akkor meg annak okának kell lennie. káosszal nem ábrázolunk káoszt, szoktuk volt mondani, ahogy rontott képet nem rontással mutatunk be, ez meg így most egy szimplán rosszul vágdosott kép és nem más, és ez a hiba eleve lehetetlenné teszi a mélyebb értelmezést, ha pedig a cél az, hogy ne is mehessünk mélyebbre, akkor én meg parasztosan vagy balla módra azt kérdezem, hogy jó, jó, de minek?

23
Értékelem!

helytelen műszó:) forrás: konkretizáció... szakmámban 1 olyan élményfeldolgozás ami az adott helyzet érzéki-tapasztalási paramétereit helyezi előtérbe viszonyítási pontok nélkül igy szabad felületként kínálva a szimbolizációs foylamatoknak...lsd archaikus "primitiv" vallások 2 olyan patológiás gondolati folyamat mely a szimbolikusat konkrét realitásként kezeli pl "... a kezembe adta a lelkét egy kavicsban...ahányszor megfogom tudom mit gondol...".... részben szakmai:3 az önmagáért való semmilyen értelmezést nem igénylő ad hoc spontán a jelenben kezdődő és végződő impulzusszerű játék...tudatosítás kapcsán elakad, reflexiót lezajlásában nem tűr
konretisztikus minden emberi megnyílvánulás amire igaz a fenti

21
Értékelem!

Én annyira nem tudok mit kezdeni vele, hogy nem is értem. Mivel a Google is nulla találatot ad a szóra (konretisztikus), így ha lehet, én kérnék segítséget.

22
Értékelem!

Az eredeti kép, színes és teljes az árnyékok nem (napnyugta előtt kb 2 óra), a vágás szándékos, ez a formátum ide készült abból a tapasztalatból kiindulva hogy nem nagyon tudtok mit kezdeni a gyermek konretisztikus valójával, kínáltam hát egy színeitől megfosztott arcot és az arcon tükröződő érzelmet kiváltó történetre utalást...az idealizáló dramatizálás ellenérede ez " csak " egy a mindennnapos nyári profán örömjátékok dokumentálása közül...ugyanis annasára kérte hogy örökítsem meg

27
Értékelem!

Jó a téma, jó a perspektíva, de kár a csonkolásokért és az arcon az árnyékot deríteni kellett volna. Pont a bal láb, (a képen jobb oldalt) ahol az oldódás fokozottan érvényesül van szétmetélve.

Új hozzászólás