Az önfényezés csúnya dolog, kivéve, ha ehhez hasonlóan, vagy inkább még jobban műveljük.

Nehezen békülök ki a két képből álló sorozattal, mert akkor azt mondom, hogy valamelyik jó, valamelyik nem. Itt mind a kettő másról szól, és a maga módján mind a kettőben vannak izgalmas dolgok, de a bizonytalanságot növeli a kettő kép. Ha képsor, akkor a három az, ami már indokolt, és abban el lehet gondolkodni, hogy miért az a három. Ráadásul most e kettő között semmilyen összefüggés nincs, mondom ezt úgy, hogy az teljesen egyértelmű számomra is, hogy ugyanott és ugyanazzal a technikával készült a két kép, de egyébként mondanivalójában, gondolatiságában semmilyen összefüggés nincs. Ezek tanulmányok, és izgalmas az, hogy ezeket elkezdte Gime csinálni. Jó lenne, ha most ő erre nagyobb energiát fektetne, ugyanis a fényfestés, az, hogy egy lámpával, vagy bármilyen fénykeltő eszközzel fénycsíkokat hozunk létre, hosszút exponálunk, ez egy komplex feladat, egy komplex problémamegoldás. Ennek az útnak ő az elején van, és akkor tud továbblépni, ha ezeket a problémákat, ami most egy problémahalmaz, elemekre tudja bontani, és mindegyik elemmel külön elkezd tudni foglalkozni. Ebben tudja megtalálni egyrészt az esztétikát, azt a formai megoldást, ami esztétikai megoldást is nyújt, és mindemellett megtalálni azt is, ami üzenetként a képen létre tud jönni, és amivel a saját belső érzelmi világát tükröztetni tudja a képen. Miről is beszélek? Mind a két képen az egyik jellemvonás a fényfestések, ez a szembetűnő. A fényfestésnél maga az eszköz is fontos, hogy mivel történik a festés. Ez olyan, mintha fognánk egy ecsetet, és belemártanánk valamilyen színű festékbe, és azzal elkezdenénk maszatolni. Az egy döntés kérdése, hogy engem mi izgat, hogy ezeknél a fénycsóváknál az úgymond telibe festett ügyek tetszenek, hogy ezek világítanak, mint a neon, és nincs rajta az ecset struktúrája, vagy pedig az izgat, hogy ezek a fénynyomok hogyan jönnek létre, és kevésbé erős fénnyel dolgozva hagyom, hogy ezek a fénycsíkok is tónusjátékot hozzanak létre. Festészetben is vannak olyan technikák, hogy az ecsetkezelés fölfedezhető, avagy az egészen modern fotografikus ábrázolásnál szinte eltagadják azt, hogy ez ecsettel készült, mintha festékszóróval lenne festve, annyira homogén felületet hoznak létre. Mind a kettő érvényes, döntés kérdése. Ezeken a képeken mind a kettő felfedezhető, kérdés az, hogy melyik az, amit Gime saját magához közelebb állónak érez, mert azt az utat kellene elkezdeni jobban körbejárni. Szubjektív vélemény: engem, mint nézőt kevésbé taszít, ha egy képbe belerajzolnak, az, hogy ha ez úgy tud létrejönni, hogy megmaradjon valami struktúrája ennek a fénynek, ne legyen ennyire elidegenítő, jobban higgyem azt, hogy ott történt valami tünemény. Így most nekem lebukik maga az eszköz, a technika. A fényfestés egy technikai játék, miközben nagyon nem ez a lényege, hanem az a líra, amivel többletinformációt tudunk a képre rárajzolni. Ez egy festői megközelítés, Gime, ennek az alapja a festészet, tessék ebben az irányban keresgélni. Ha elkezdesz ebbe az irányba kutakodni, akkor a következő lépcsőre is megkapod a magyarázatot: az élesség, mélységélesség témaköre, és az utómunkáé. Ezek a képek ledobják magukról a túlélesítést, itt megint az jön létre, amiről már beszéltem neked, hogy bizony-bizony azzal az utómunkával, amivel te dolgozol, akár bevallod, akár nem, de történik utóélesítés. Hogy ezt fényképezőgéped vagy a szoftvered csinálja, vagy a konvertálásnál jön létre, nem tudom, de tessék megnézni azokat a fűszálakat vagy gallyakat, amik a fűben vannak, tökéletesen látszik rajtuk ez a technikai probléma. Azért nevezem ezt problémának, mert a digitális technika sajnos létrehoz egy elidegenítően túlélesített formát, és ez ellen kellene dolgozni, hitelesebb lenne. A másik terület az a többszörös expozíció területe. Itt megint ez a kérdés, hogy mi az, ami a fő motívum, mi a mellékmotívum, és ezeknek az arányát kell beállítani. Itt most látunk egy portrét, és látunk egész alakos képeket is egyszerre a képen, ezeknek az arányával is dolgozni kell. Nem akarok erről most sokkal többet mondani, megadom erre a három csillagot, mert örülök annak, hogy más irányt kezdesz el, és ebben bátorítani szeretnélek, hogy ezzel dolgozz, de sokkal nagyobb elmélyültséget igényel, ezt nem lehet elkapkodni. Összefoglalva az egészet: próbálj meg lassítani, próbálj meg egy kicsit befele fordulni, azokat az izgága, kapkodó dolgokat, amik az egész nappali létedre jellemzőek, próbáld egy kicsit félretenni, amikor saját magaddal dolgozol. Megvan ez neked, én tudom, csak régóta nem használod. Próbálj meg egy kicsit visszatérni a meditatívabb Gimesihez, és ezek az ajtók ki fognak neked nyílni. (hegyi)
értékelés: