Önnön

Az ötödik Sally. Nekem ez egy fontos könyv volt, nagyon rég olvastam, úgyhogy el kellene olvasnom megint, mert csak a hangulat van meg. Három olyan pillanat rögzül a képen a hosszabb expozíció és a bemozdulás miatt, amiből kettő nagyjából egy irányba mutat, nem csak azért, mert az arc nagyjából egy irányba is néz, és mindehhez képest a bal oldali profil másról mesél. Tessék megfigyelni a szájat, van ebben egy ív, egy dinamika, hogy maga az élmény létrejön, a felszabadultság pillanata lett itt megörökítve, az a másodperc, ahogy az ember a kontrollt, a figyelmét megosztja, és a megosztásban átbillen a felszabadultság pillanatára, és elkezd pörögni, forogni. Mindez azért érdekes számomra ebben a képben, mert a színrendszere, amit hordoz, nagyon másról szól. Ezek a fáradt színek nekem olyasmit üzennek, amik a hiányérzetről mesélnek. Ez íródik felül, van ebben némi dac számomra, hogy csak azért is pörgök, forgok, még ha a világ mást is akar. Annak különösen örülök, hogy nincsen olyan utómunka a képen, ami a digitális korszakra jellemző utómunkája: az élesítés. Ez azért fontos számomra, mert ettől válik az egész finommá és szerethetővé. Az egész olyan, mint egy matematikai rendszerben felrajzolt görbe, az élmény szempontjából is. A középső portré a legfelszabadultabb pillanat, a harmadik már lefelé halad ebben. Ha elvonatkoztatunk attól a technikától, ahogy ez a kép készült, akkor azt mondom, hogy ezek az élmények mindenkiben megvannak valahol, csak nem biztos, hogy rajta tudja kapni magát, vagy el tudja csípni azt a pillanatot, amikor akár csak egy másodpercre, de enged a nyomásnak, a külső hatásoknak, és azt mondja, hogy átadom magam. Egy olyan embernél, aki ráadásul szereti uralni a környezetét, mert ez a gesztusból is jól látszik, de az a képkivágás, amit kapunk nekem arról szól, hogy fontos, hogy két lábbal álljak a földön, és fontos az, hogy ne a külvilág hatásai mozgassanak, hanem én mozgassam a külvilágot, ebben a helyzetben ezt a felszabadultságot produkálni nem egy kis teljesítmény. Én ennek nagyon örülök, arról még nem beszéltünk Verával, hogy ha egy osztályba sorolás megoldódik, azzal mi legyen, azt jelezzem-e, úgyhogy most jelzem. Ezzel az első osztály leckéje megoldásra került, de ez nem jelenti azt, hogy ne kaphatnánk erre még más megoldásokat is, az ajtó nem zárul be. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

35
Értékelem!

Üdv újra! :) Szerintem nincs középen. ;) Viszont nekem inkább az 1. leckébe illene, mert bár rajta van az arcod, ámde mégsem látható. ;) Mint az okos lány ajándéka Mátyás királynak. ;)

42
Értékelem!

Izgalmas! Jobbról vágnék, hogy ne legyél középen.

Új hozzászólás