Kicsit nehéz bemutatni egy embert pár percben egy videón. Talán egy élet is kevés hozzá...
Üdv!
Húsz, ötszázharminc, harminckilenc, negyvenhárom.
Kicsit nehéz bemutatni egy embert pár percben egy videón. Talán egy élet is kevés hozzá...
Ezért érdemes találkozót csinálni, mert az ember összefut régi Estiskolásokkal, akik újból aktivizálják magukat, méghozzá nem is akárhogy. Én nagyon örülök annak, hogy Roland ezt a leckét elküldte, és annak, hogy kettő év után tulajdonképpen mondhatnám, hogy ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Mégis az az izgalmas számomra, hogy lehet, hogy ez tényleg a találkozónak köszönhető, hogy megnyílt felénk Roland, és képes olyan közléseket, olyan sűrítéseket alkalmazni, amik nyilvánvalóan a technikából is adódik, ugye ő kitalálta azt, hogy elkezd beszélni, és majd ennek az idejét meghatározza az, hogy mennyi idő alatt ég le a gyufaszál. Még akkor is, ha rögtön az első próbára sikerült, fejben nem kis meló ezt összerakni, hogy ez az egész rendben legyen, amit mond. Szerintem amit ő szeretett volna, azt el is érte. Odafigyelünk rá, ráadásul elég határozott jelenlét, én ezt nagyon kedvelem. A technika pedig a technika, persze ez még szebb lenne, ha fényben ez úgy működne, hogy a részletek ennél kicsit jobban kijöjjenek, dehát ez adódik annak a kamerának az érzékenységéből, amivel ő dolgozott. Másrészt ilyenkor szoktak olyan trükköket alkalmazni, hogy arra a kis pici fényre, amit a gyufa ad, trükkösen ráerősítenek. Amikor egy ilyen történik egy filmfelvételnél, akkor pont megvilágításokkal, pont fényekkel az arcra plusz fényt még ráadnak. Nem kell ehhez túl sok, és a lámpát kezelő kollegának nagyon oda kell tudnia figyelni, mert ez olyan, mint amikor playback-re énekel valaki. Szóval ilyenkor ezt meg szokták segíteni, kicsit mozgatják, vibráltatják azt a fényt, és azt össze kell hangolni, hogy a gyufa gyulladásánál induljon el ez a fény, és a gyufa elalvásánál az a fény is aludjon el. Ez hasonló nehézség, mint üres zenére tátogni, sokat kell gyakorolni. De ez nem von le semmi a filmnek az erényeiből, én ezt nagyon kedvelem. Roland, most megvan az öt csillag, és remélem, hogy a következő munkáidra nem kell megint két évet várni. Hajrá, hajrá, Roland, tessék jönni a többi leckével is! Nem csak filmben lehet gondolkodni, hanem fotóban is, sőt, ha van kedved, akkor a rádión is akusztikus megoldásokon is el lehet töprengeni. (hegyi) értékelés:
Szia Árpi!
Köszönöm az észrevételed és szívesen összefutnék veled. Belenéztem a blogodba, ahol jó dolgokat találtam. Visszatérve a képaláírásra természetesen nem felesleges, mint ahogy a többiek munkájában sincs semmi felesleges. Még akkor sem, ha mondjuk 7 év múlva azt gondolom, hogy szar. Az már mindegy, mivel ez így történt, így kerek. A bami a bambi becézése? Szmájli.
Árpi, melyik az ami nem indul el?
Egyébként a képaláírás egy bemutatón vagy kiállításon valóban nem kötelező gyakorlat, de itt a közösségben tökéletesen rendben van, ha kommunikál az alkotó.
Üdv!
Valahogy lemaradtam az eddigi munkáidról, de most bepótoltom egyet kivéve, ami nem akart elindulni. Azt hiszem itt nincs helye kritikai észrevételnek, mert a videó teljesen rendben van. Ellenben a képaláírás szerintem felesleges. Nem tudom, hogy ez a bátortalanságnak tudható-e be, vagy minek, de semmi okod magyarázkodni. Hajrá! Fussunk össze egy dumára meg egy bamira.
Tetszik találékonyságod, bár azt nem tudhatom, hogy rögtönzött volt-e a gyufa meggyújtása, vagy a felvétel előtt lemérted lángjának élettartamát...mindenesetre, ötletes!
Ráadásul egyszerű kelléktárod ellenére, mégis teljességgel összpontosít rád a néző. Ügyes.:)
Szerintem ez brilliáns önportré, Roland. Kiváló ötlet. Nagyon tetszik. ( a képaláírásnál viszont egy "k" betűvel több van. Vagy.... lehet az is, hogy félreértem a burkolt mondanivalót. :) "talán egy élet K is kevés hozzá" )
Roland, nagyon tetszik! még még még!