Munkák | Látszótér

Szűrés

Kicsit nehéz bemutatni egy embert pár percben egy videón. Talán egy élet is kevés hozzá...

Ezért érdemes találkozót csinálni, mert az ember összefut régi Estiskolásokkal, akik újból aktivizálják magukat, méghozzá nem is akárhogy. Én nagyon örülök annak, hogy Roland ezt a leckét elküldte, és annak, hogy kettő év után tulajdonképpen mondhatnám, hogy ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Mégis az az izgalmas számomra, hogy lehet, hogy ez tényleg a találkozónak köszönhető, hogy megnyílt felénk Roland, és képes olyan közléseket, olyan sűrítéseket alkalmazni, amik nyilvánvalóan a technikából is adódik, ugye ő kitalálta azt, hogy elkezd beszélni, és majd ennek az idejét meghatározza az, hogy mennyi idő alatt ég le a gyufaszál. Még akkor is, ha rögtön az első próbára sikerült, fejben nem kis meló ezt összerakni, hogy ez az egész rendben legyen, amit mond. Szerintem amit ő szeretett volna, azt el is érte. Odafigyelünk rá, ráadásul elég határozott jelenlét, én ezt nagyon kedvelem. A technika pedig a technika, persze ez még szebb lenne, ha fényben ez úgy működne, hogy a részletek ennél kicsit jobban kijöjjenek, dehát ez adódik annak a kamerának az érzékenységéből, amivel ő dolgozott. Másrészt ilyenkor szoktak olyan trükköket alkalmazni, hogy arra a kis pici fényre, amit a gyufa ad, trükkösen ráerősítenek. Amikor egy ilyen történik egy filmfelvételnél, akkor pont megvilágításokkal, pont fényekkel az arcra plusz fényt még ráadnak. Nem kell ehhez túl sok, és a lámpát kezelő kollegának nagyon oda kell tudnia figyelni, mert ez olyan, mint amikor playback-re énekel valaki. Szóval ilyenkor ezt meg szokták segíteni, kicsit mozgatják, vibráltatják azt a fényt, és azt össze kell hangolni, hogy a gyufa gyulladásánál induljon el ez a fény, és a gyufa elalvásánál az a fény is aludjon el. Ez hasonló nehézség, mint üres zenére tátogni, sokat kell gyakorolni. De ez nem von le semmi a filmnek az erényeiből, én ezt nagyon kedvelem. Roland, most megvan az öt csillag, és remélem, hogy a következő munkáidra nem kell megint két évet várni. Hajrá, hajrá, Roland, tessék jönni a többi leckével is! Nem csak filmben lehet gondolkodni, hanem fotóban is, sőt, ha van kedved, akkor a rádión is akusztikus megoldásokon is el lehet töprengeni. (hegyi) értékelés:

A "rendes" házi kedvencek, azaz Pemü, és Tyson a két kedves flancia bulldog immár szüleim házi kedvencei. Nekem maradt Moly. De emiatt cseppet sem szomorkodom! Sőt! Nagyon jól érzem vele magam. Mindig kitalál valami kis huncut tréfát. Szerdán például bekente gépzsírral a törölközőmet. Na még ilyet!

Mozgófilmet látunk, amiben az első érdekesség az, és ezt nagyon humorosnak találom, hogy valaki háziállatnak egy molylepkét küld be, mintha egy idomított állat lenne, ami különböző dolgokat csinál a lámpafényben, és a kamerakezelés is rendben van, de a film építkezése, amit oly sokszor elmondunk, hogy van bevezetés, tárgyalás, befejezés, hogy valami felé elindul a történet, tehát nincs se közelikkel, se vágással kicsit megbolondítva a film, tehát nem építkezik egy drámai történet, csak látunk egy dokumentumfilmet erről az állatról, és tulajdonképpen ennyi. Úgyhogy mint házikedvenc leckét én elfogadom, mint irányt, adok rá két disznót, de azért a legközelebbi, ha még találsz egy házikedvencet, azért olyan kellene hogy legyen, ami egy kicsit körbejárja az ő személyiségét, jellegzetességeit. (szőke) értékelés:

Megpróbáltam egy másik szempontból meközelíteni ezt a leckét. Bementem a fürdőszobába a lámpával, kamerával, és az állvánnyal. Egy alapos hajmosás után nekiláttam.

Egy olyan bemutatkozást látunk itt, ami tulajdonképpen végigmegy egy hagyományos portré bemutatáson, mint egy divatbemutatónál, amikor elmondják, hogy milyen ruha, milyen táska és kiscipő van ott, nagyjából ebben a rendben ebben a stílusban bemutatja saját magát, csak éppen háttal áll nekünk – zseniális – és elmutogatja fején azt, hogy hol van a szeme, orra, szája, és ez hogy néz ki, és ebben az az érdekes, hogy próbálja a saját valódi szájából hátravive a kezét próbálja megmutatni azt, hogy hol van – ezt hívják öniróniának – de közben persze elcsúszik a kéz, följebb mozdul, lejjebb megy, és ettől van az egészben egy nagyon jó játék, nagyon jó humor, miközben az egészben nem hangzik el verbális humor, nem mosolyogja el. Olyan az egész, mintha egy börtönben lennénk, a ruha is ezt erősíti, szóval egy nagyon komoly látlelet. Öt disznó. Hát, Rolikám, bebuktuk, verhetetlen a cucc, itt nem nagyon lehet mit elemezni még. Epe önt el, Szőke vagyok, 46 éves, nem csinálok több filmet. Bebuktam. Hajrá. (szőke-hegyi) értékelés:

Egy videót látunk, ami egészen pontosan meghatározhatóan egy némafilm, egy szélesvásznú, maszkolt képernyő, és van rajta egy felirat, ez a kettőpo, amit én nem tudok pontosan, hogy mi, biztos ez az én tudatlanságom, de az biztos, hogy fontos helyet foglal el ezen a maszkolt képernyőn, de én nem tudtam megfejteni, hogy ez mi. Sejtem, hogy fontos lenne, hogy hogyan kapcsolódik az üzenethez. A képen egy makrófelvételt lehet látni, amit a felső sávban futó üzenet is segít értelmezni, "hol vágtam meg magamat?" Olyan képi jelekkel is dolgozik a film, amikkel elsősorban videoklipekben vagy japán rajzfilmekben vagy reklámanyagokban találkozhatunk, nekem ezzel az a problémám, hogy ez mind elbeszélés, a középső vagyis súlypontos üzenetrész mellett, ahol egy szuperközeliben, makróban egy ujj felületét kellene látnunk, hozzátenném, hogy ezt nem egyszerű filmezni, millimétereken múlik az élesség a felületek mozgatásakor, hogy jól komponálhatóak legyenek ezek a felvételek. Ezt sokszor elpróbálva, vagy statívról szokták megvalósítani. Azaz kicsit olyan ez, hogy ez egy mozgóképes felvétel, de ha a körítés nem lenne jelen, akkor ez olyan lenne, mintha egy kamerapróba kiragadott részletét látnánk, amit körítésekkel meg szövegekkel körülcizellálta volna, hogy az egészből létrehozzon egy történetet. Ugyanakkor szerintem ez nem áll össze egy képpé, legalábbis nem 100 %-osan megfejthető ezeknek a különböző képi jeleknek, feliratoknak és a makrónak a kapcsolata. Természetesen el tudom képzelni, hogy mire utal ez a magyar mondat, értelmezni tudom ezt, de szerintem ebben sokkal több munka van a formanyelvre fordítva, mint amennyit ez az üzenet ér. Mert valójában annyit látok csak, hogy valakinek az ujját megpróbálja egy kamera hellyel-közzel megnézni. Pedig az első lecke ugyanolyan fontos, mint a tizenkettedik vagy az összes többi, tehát szerintem ne az legyen a cél, hogy az első leckén túllegyünk, hanem próbáljuk meg magunkat összetetten, sűrítetten megfogalmazni. Azaz az egy disznó megvan, de én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke) értékelés: