önportré első ismétlése
az árnyékom fele meglépett...

Ennek a képnek már láttunk egy nagyon hasonló variációját és arra megkapta az elemzést is a Júlia. És erre küldött egy variációt, és azt mondom, hogy ez egy sokkal többrétegűbb üzenet, pontosan attól a nagyon minimális elmozdulástól, amennyit elmozdult a kamera nekünk jobb kéz felé, és attól, hogy ez megengedte számunkra, hogy lássuk, hogy ez a mosoly nem csak, hogy egy mímes mosoly és utólag oda van rajzolva az arcra, már úgy értem, hogy rúzzsal, vagy valami festékkel és csak egy álcázott, vagy egy színlelt mosoly, hanem azért mert még ez sem teljes, mert az arc másik felén már ez sincs. És ez a minden hibája ellenére, hogy túl van exponálva a háttér, hogy a digitális fotográfiánál sajnos oly sokszor használt sRGB színtérből adódóan a vörösek részlettelenül jelennek meg, ezek mind felróhatók hibának, mégis azt mondom, hogy ennek a képnek ez egy nagyon nagy erénye. Egy olyan szembenézés, egy olyan üzenet jött létre, ami az előző képhez ebben előrelépés. És én arra bátorítom Júliát, hogy igenis ugyanezzel a bátorsággal dolgozzon tovább, ahogy itt most, és lehet, hogy ez most őrültség lesz, amit most mondok, ez egy zárójeles megjegyzés, hogy olyan érzésem, van, azt az élményt hozza vissza nekem, mint az iskolában, amikor fölhívtak felelni és nem csak, hogy nem készültem, de nem is voltam teljesen agyilag ott, és jött egy ilyen megszégyenítő, megalázó szituáció a tanár részéről és akkor ott az embernek két választása volt, az egyik, hogy megpróbál valamit gyorsan, kétségbeesetten keresni valami segítséget barátoktól, hogy súgjatok, vagy nem tudom, vagy a másik variáció, amikor az ember szembenéz úgymond a kihívójával és azt mondta, hogy, figyelj, nem készültem, ilyen vagyok, kész, itt vagyok, írd be azt az egyest, aztán hagyjál békén. Tehát egy ilyesmi élmény jön nekem elő erről a képről és ez egy nagyon fontos üzenet. Úgyhogy nagyon köszönöm a Júliának, hogy ezt az ismétlést elküldte és ebbe az irányba, vagy hát ezekkel a mélységekkel közelítse meg a többi leckét is. Várjuk a folytatást. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Persze, csak ötlet...ha a másik arcfeledet takarnád a hajaddal? És játsszál a fénnyel...

Mindenképp megértem, hisz' így lett egy összehasonlítási alapunk...Szerintem is jobban sikerült az előző kép...Sejtem én, h merrefele menne a dolog, de akkor viszont nem elég kontrasztos, torz, illetve most a vágas sem előnyős... Megpróbálnám más (sejtelmesebb) világítással, egy másik szögből, erősebb sminkkel, kicsavartabb testtartással...De ez én vagyok, és amit én látok bele...momentán...

...és már az ötlet sem új... Én is úgy érzem, hogy míg ez a kép valamilyen szempontból több, mint az első más szempontból kevesebb. Kérdés, hogy megérte-e...

Jaj, az első verió nekem jobban tetszik, ez gyengébben világított és festett és vágott. Szerintem.

Új hozzászólás