Három képből ez nehezen feldolgozható, ráadásul azt kell, hogy mondjam, hogy a három képből az első, mint fekete-fehér megközelítés elindít egy gondolatiságot, aztán az egészet felülírod azzal, hogy színesben folytatod, és nem értem, hogy miért, mert most vagy fekete-fehérben dolgozunk, vagy színesben. Ne váltogassuk a technikát, én nem tartom ezt indokoltnak. Nyilván van ennek valami oka, de a képekből ez nem derül ki. Hogyha eltekintek a technikától, akkor meg azt mondom, hogy elindul egy sztori ezzel a két traktorral, utána váltunk. Látunk egy még nem egészen elkészült házat bepucolatlanul, teregetést, lomokat, de nem annyira jellegzetes, tehát azt mondom, hogy ilyet bármelyik falu határában lehet találni. Mitől egyedi ez most, hogy csak itt történhetett meg? Hol van ebben a szociográfiai korrajz? És aztán van egy harmadik kép, hogy valaki, talán egy idős nő keres valamit a földön, hogy neki most a csizmája beleragadt a sárba, és azt próbálja kihúzni, vagy elvesztett valamit, és azt keresi, vagy valami gyógynövényt szed, hát, ez, ebből nem derül ki. Mindegyikkel van még egy plusz problémám, mégpedig az, hogy szociográfiát nem lehet lesből csinálni, mert az nem szociográfia. Lehet egy-egy kép nagytotálban, hogy magát a befoglaló környezetet is megmutassa, de amikor személyeket ábrázolunk, akkor azért ebből nagyon is hiányzik most az, amit Robert Capa mondott a közel állásról, hogy „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”, és ez itt is igaz. Visszaadnám továbbgondolásra. Mivel nem ott vagy most, ezért nehéz lenne ismétlésre adni, de mindenféleképpen el kellene azon gondolkodni, hogy biztos, hogy lehet-e ezzel az objektívvel ilyen távolságból szociográfiát fotózni. Szerintem nem. (hegyi)