Két szempontból is örülök ennek a játéknak, megfigyelésnek. Egyrészt a színvilág, amelyet a levél, a poloskák és ezek a gyümölcsformák adnak, másrészről pedig a formajáték, elsősorban a levél és a vörös termésformák és a két kapcsolódó poloska formája amit adnak. Nagyon jó, hogy az árnyékoknak itt ezen a levélen a kis állatkáknak az árnyékai is jelen vannak. 100 százalékosan kimondható, hogy mindez egy színpadi térként jelenik itt meg egy előtérben. Különösképpen a levél teszi azt, ami idetolja a kamera elé nekünk ezt a jelenséget, ezt a párkapcsolati helyzetet, ezt a mesét. És a háttérben valamilyen szinten megjelenik a természet. Nagyon jó, hogy ez leválik ebből az előtérből. Ami talán ugyanakkor egy picit megzavarja mindezt, ez a vadszőlő inda, vagy valamilyen növényág, amely belóg a kép jobb fölső sarkában. Egyrészt azért, mert nincs olyan fényérték rajta, ami azt a szerepet szolgálná, hogy visszabillentse a balra súlypontozódó képet. Nem kap egy külön olyan megvilágítást, tükröződést, amitől azt mondjuk, hogy ez az indaforma, ez a középteret jeleníti meg ebben a hármas tagozódásban. Tónusában, színtónusában pedig beleolvad ebbe a háttérrendszerbe, viszont nem a háttérhez tartozik. Ez az egy, amit én javaslok, ha ezen az úton, vagy evvel a kérdéskörrel a Mariann szeretne tovább foglalkozni, márpedig javaslom, mert nagyon szép és nagyon izgalmas, az amit elkészített, ezekre a ritmizálásokra a természet megfigyelésekben kellene egy picit odafigyelni. Lehet, hogy azt a gallyat, vagy indát ellehetett volna húzni, vagy valamit még avval ugyanígy játszani, mint ahogy itt az előtérben a zöld, a vörös és a zöldessárgával létre tudott hozni. De ettől függetlenül úgy gondolom, hogy ez a kép egy háromdisznós kép, csak ezeket a következő munkákban, akár még az ősz kategóriájában is ki lehetne javítani. (szőke)
értékelés: