A pálya és én

Kérem szépen, itt van egy megfejtés és ezt a megfejtést én nagyon szeretem. Azt kell mondjam, hogy ahogy az előző képnél, a család képnél azt mondtam Camillának, hogy nem tudom mit akar ezzel mondani a saját életéből vagy a saját helyzetéből, úgy ez a kép egy tökéletes megfejtése a Csend leckére. Azt kell mondanom nektek, hogy amikor egy-egy lecke feladásra kerül, akkor az emberben van egy elképzelés arról, hogy azt miért is adja fel, amit aztán nagyon nehéz átadni, hogy mindenki értse. Ez most egy olyan megoldás a Csend leckére, aminél nem kell sokat magyaráznom. Ez a kép kész van. Még azzal együtt is, hogy mintha a horizont nem lenne tökéletesen vízszintes, de ez nem baj, mert képtömegében egy nagyon érdekes billegés van ebben az egészben. Szóval nekem nagyon tetszik ez az egész, nagyon érdekes története van. Kicsit mintha a Nagyítás című film egyik díszletét látnánk. Én nagyon szeretem azt, hogy Camilla egyszer csak azt mondja, hogy leteszi úgymond azokat az eszközöket, amivel egyébként dolgozik és készít egy nagyon egyszerű megoldást, és az egyszerűségében van benne az a plusz erő, amitől ez a kép nem megunható, amitől én ezt a képet holnap is meg holnap után is szívesen fogok nézegetni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nekem is a fű tetszik. Olyan simogatni való. Vagy hemperegni. Legurulni rajta. Mert persze-persze: a fák mögött a nap, jobbközépen az a kis betükröződés, a színek... minden rendben ezzel, de....de...a füves lejtő az a lényeg!
Vagyis úgy mondom inkább, hogy nekem az a lényeg. Azok a bucka-árnyékok! Nagyon jók. Mint lassú, lusta hullámok. :)

Nagyon szép kép, jó hangulatú. Tetszik ahogy kiválasztottad azt a pillanatot, mikor a fák mögül süt a nap. Olyan, mintha ébresztgetné a gyepet.

Nem tudom milyen pálya de nagyon szeretem ezt a képet. Valahogy ferdül-csavarodik, az az egy zavar, de a hangulatát nagyon szeretem.

Új hozzászólás