Anita képeinek azért örülök, mert kezd magára találni, a péntek délelőtt kategóriájába, amibe ez beérkezett, az egyik legjobb képnek tartom. Olyant csinál, amivel nem akar nagyot emelni, szonetteket írni, hanem a szonettet beleteszi a vizualitásba – mert ez egy szonett, és nem a leiratban van, hanem abban a két kis termékenységi pihével, amelyek ugyanúgy ott vannak még abban a nagy csoportban, de úgy gondolják, hogy ők renitensek lesznek és lázadnak, és elindulnak, ott van minden történet ebben a parányi világmindenségben, miközben csak egy gyermekláncfűnek a terméseit látjuk itt, mindent elmesél a makrovilágban ugyanúgy, mintha ezt a hatalmas földünket járnánk. Nagyon jó a kompozíciója és nagyon szeretem ezt a képet, és talán annyit jegyeznék meg, hogy nagyon izgalmas, ahogy egy olyan időpontot választott ehhez a felvételhez, ami vagy naplemente, vagy valamilyen nem fölülről, ellenfényben átvilágító fényforrásunk van, hanem a kép alja környékéről valahonnan világítja meg ezt az összetett gömböt a fény. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekláncfű részein ragyog, megcsillan a fény és ettől ez az egész szerkezeti rendszer még jobban érthetővé válik. Ha majd még ilyen növényközeliket készít még az alkotó, érdemes néha nagyobb tükröket is kivinni ezekhez a munkákhoz, amivel még jobban rásegíthetünk, még jobban megmutathatjuk ezeket a térbeli elmozdulásokat, és még érthetővé válik ez a gyönyörűséges természet által létrehozott térforma. Természetesen ez a mi, a fotósok disznósága, a mi trükkjeink, de ezeknél a fajta megoldásoknál, amikkel a nézőknek akarunk beszélni kell néha manipulálnunk, hogy még érthetőbbek legyenek, amit az alkotó a saját szemével meglát a természetben. Időnként erre a természetre is műtermi dolgon rá kell dolgozni, de ettől függetlenül a három disznó megvan. (szőke)
értékelés: