diana 3

Ez egy olyan lecke, ami tulajdonképpen nehéz, annak ellenére, hogy nagyon könnyűnek tűnik, mert a lecke címe az, ami jól lehatárol, és azt is mondhatjuk, hogy péntek délelőtt készült a kép, tehát tessék elfogadni, mert péntek délelőtt exponáltam. Nem erről szól a mese, hanem arról, hogy van egy hangulata a péntekeknek, a péntek délelőttnek, és ezt a hangulatot ki hogyan éli meg. Nagyon szélesnek tűnik a spektrum, amit ezek a leckék megengednek, de közben pontosan az alkotón múlik az, hogy mennyire szab magának határt. Ez egy érdekes kép, hogy a filmtovábbításnál történt valami gond, vagy nem tudom, miért van a duplikálás, de érdekes maga az ötlet. A tévéken volt régen ilyen, hogy szaladt a kép, és ütögettük az oldalát, hogy hátha megáll, így viszonylag nehéz volt nézni a híradót, hogy két feje volt a Takács Marikának, de most ennél a képnél nem vagyok teljesen biztos abban, hogy értem, hogy mire megy ki a fuvar. Ha az ismétlés a fontos, akkor én legalább háromujjnyit vágnék, majdnem az egyharmadát levágnám a kép aljának, mert az nagyon szép és lírai, de nem ad hozzá, elviszi a figyelmet az ismétlésről. Ha letakarnám a kép alját, akkor az a rész, amin az ismétlés megtörténik, már izgalmas, értelmezhető lenne. Ha pedig az érdekel engem, ami létrejön ezekkel az oszlopokkal, akkor maga az ismétlés nem kell, akkor a kép felső részénél vágnék. Úgy is érdekes dolog jönne létre, hogy mi az árnyék és mi a valóság, és hogy ez hogyan jön létre. Abban is benne lenne az ismétlés, de magát az alakot és az autókat már nem ismételném meg. Tehát itt most a vágással kellene játszani. Bara, ezt most azért adom vissza, hogy gondold végig, hogy mit szerettél volna, és azt mutasd. Ha te nem döntesz, akkor a néződet is bizonytalanságban hagyod. (hegyi)