Pillangóvirágok

Pillangóvirágok

Azért örülök ennek a képnek, mert végre István továbbmerészkedett, azt, amit az elmúlt hetek portréiban, megfigyeléseiben, önértékelésében és önmegmutatásában elért, azt most tudati szinten átalakítja a fejében, és utána, mint egy varázsló, beleteszi egy csendéletbe. Ez a kép körülbelül ugyanazt a gondosságot, irányt képvisel, mint amit képviseltek a legutóbbi portréi. Más világ, más virág, tehát mást igényel, és ezt nagyon jó, hogy nem ugyanabba a hangulatba próbáltad beletenni, mint amiben az önportréid vannak, ugyanakkor a megfigyelés, a könnyedség, az egésznek a lendülete és végiggondoltsága pont ugyanazzal az erővel benne van ebben a képben. Nagyon jók a tónusok, a színek, amiket megtaláltál, és kifejezetten örülök annak, hogy eljutottunk erre a végpontra ennél a képnél. Az a jó, hogy egy tükröződést használsz, és ez már többször szerepelt több ember képénél, ebben most az a zseniális, hogy a tükröződést eszközként használod, és nem végcélként. Ez a tükröződéses eszköz segít ahhoz, hogy olyan legyen az a tükörfelületre szórt virágszirom, mintha repülne, mintha kirobbant volna ebből a képből, mintha egy nagyon dinamikus mozgásnak a pillanatképe lenne. Ennek ezért van értelme, és tessék ezt még tovább boncolgatni, vinni magaddal, mert jó irány, és jó megfigyelés. Megvan a leckemegoldás, de ne jelentse ez azt, hogy megnyugszunk, és több csendéletet nem csinálunk, mert félünk tőle, és ez ki van pipálva. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Én mondtam, hogy fotózz virágot? Nem. Én mondtam, hogy konvertáld a színt? Nem. Én mondtam, hol hogy vágj? Nem. Én raktam össze? Nem. Ez a te képed, és lehetsz rá büszke.

Én nem tudom zsebre vágni az elismerést egy az egyben, mert azért ebben a Te segítséged is benne volt pont a zsenialitás környékén... No meg hosszabb és rövidebb távon is. Gondolkodtam, hogy leírhatom-e ezt, főleg, hogy ilyen jónak értékelted a fotót :) de aztán rájöttem, hogy kiforrott embernek tartalak, és egészen biztosan nem írtál volna ilyen elemzést, ha nem gondolnád komolyan, függetlenítve a kép készítésének körülményeitől. És ugyan mostanában nagyon megváltozott vagy változik az életem, de ugyanakkor ez az időszak ülepít és tisztít is, úgy érzem. Bízom benne, hogy van idő. Köszönöm Zsolt az elemzésed, szó mi szó, igazán jólesett!

Kreatív kép, igazán szép lett!
Jól hatnak együtt a színek, megvan a harmónia, az ívek, stb.. (Kicsit szőröznék - az alja nekem megoldatlan, illetve kicsit bizonytalan hatást kell, lezáratlannak érzem. Esetleg fényeléssel lehetne finomítani. A kellemetlen maszatolást és a duplikálódást megérné korrigálni. Mondom úgy hogy fogalmam sincs a csendéletekhez!:) Azért igyekszek, Bunuelmódba kapcsolok és megborotválom a szemgolyóm.. :)
Kalap emelve! grt!
d

Köszönöm Anita! Volt némi támaszom is azért abban, hogy ez így alakuljon, de nagyon sokat tanultam belőle, és mint "elsőszülött" igen kedves lett nekem minden hibájával :)

Ismételten segítséget kérnék az értelmezésben. Én akárhogy nyúlnék hozzá a csendélethez, nálam az egy szinten van a magánnyal. Például nekem a csendélet a sötétben egy gyertya fénye - egyedül. Mi ennek leckének a lényege? Buta vagyok :D

A befejezetlenségben igazad lehet, nyilván az lenne az ideális ha még a kép széle előtt befejeződne egy zárt forma. Persze így könnyen okoskodik az ember, gyanítom az igazi megoldást csak ott helyben lehet kitotózni, helyezgetve, tologatva a tárgyakat, fényeket... Az biztos, hogy a tükrös kavargós része nagyon erős lett, nagyon tetszik.

Az alja nekem bizonytalanabb, de ne engem vegyél komolyan, mert én csak egy (nem is hozzáértő) vélemény vagyok. Majd a csendélet szakértők megmondják a tutit.

Köszi János! Köszi Nyözö! :)

Nyözö: nem tudok ellentmondani, mert az észrevételeidben igazad van, alul kicsit nyugtalan most a fotó. Ha levágom - próbáltam olyan verziót is, akkor meg a befejezetlenség miatt vannak hiányérzeteim. Talán mert jelen megoldásban a kis bokor talppont is, és ezzel stabilizál. És talán az üveg nyakánál vágva lehet egyfajta kompromisszum... Sajnos magának a pillangóvirágnak a zöldje az ilyen rapszódikus keszekusza jelenség :) Persze mindez egy nyisszantás csak, ez igaz, de jó játék az a pár miliméter is... :)

Ez lényegében az első, végigcsinált csendéletem, amely nem jöhetett volna létre, ha nincs a LátSzóTér! :)) Hálás köszönet érte a pedellusnak és természetesen az itteni tagságnak is, hiszen lesem, figyelem mit csináltok, és a két remek Balla könyvről sem szeretnék megfeledkezni, azok is sokat segítettek elindulnom erre!

Külön köszi Nyözö, hogy véleményeddel segítesz! :)

UI: ja, azt majd elfelejtettem, hogy tudom, van hova fejlődnöm még! :)

Elsőre is elvarázsolt ez a kavargás a váza körül, nagyon hatásos. Aztán persze nem én lennék ha nem kezdenék el a következő pillanatban máris agyalni a hogyisvanez kérdésen. Végül összeállt a kép, trükkös, azaz tükrös és ötletes. :)
Zsenálisak a színek is, nem zsibongóan tiritarka hanem csak kevés színből és annak számos tónusából építkezel. A háttér is nagyon jól kiemeli, szóval összességében tetszik.

Egy kis rendeznivaló zavar be állandóan: a kép alján a részletes zöld levéltömeg, a kancsó, az önnálló virágszár nyugtalanná teszi, állandóan elviszi a szemet. A nyugodt kép valahol a váza füle felett (képileg) azaz alatta (valósan) kezdődik. Ha az erős csillanás fölött vágod a képet, akkor már csak a kép bal felén a leveleket kell kissé feljebb tolni. Így a kavargás is megmarad, és lent is rendezettebbek lesznek a viszonyok. Természetesen szerintem.

úúú mekkora jó, tükör :) mintha szélben kavarognának a váza körül :) Nagyon jó!

Köszönöm a figyelmeteket! :)

Fantasztikus ez a kép, jó lett:)

Szép! Különösen a jobb oldali pillangók miatt tetszik. :)

Új hozzászólás