Szeretem ezt a megoldást, és végre valaki elkezdi újra ezeket a péntek, vasárnap és hétfő leckéket, mert nekem meggyőződésem az, hogy ezek a leckék ajtót nyithatnak az elvontabb megfogalmazások felé, az érzelmi megközelítések, és az intuíció felé. Mindenkinek a saját története tud itt létrejönni, mindenki saját maga tud mesélni. Olyan ez kicsit, mint egy blog, ahol az ember képekkel mesél az életéről, és ez a három lecke erre próbál segítséget nyújtani, hogy képzeljük el ezeket a felütéseket: milyen egy hétfő délután, hogyan zajlik? Ez nem konkrétan arra szolgál, hogy a hétfő délutánomat mutassam meg, bár ez is lehet megoldás. Ennél a képnél egy olyan enteriőrt látunk, egy viszonylag egyszerű környezeti hátteret, egy ablakkal, egy pohárral, egy hamutartónak kinevezett kiscsészével, mobiltelefonnal, ami már önmagában is ebben a megvilágításban egy meditatívabb, az ellenfényesség okán, rajzosabb, elvontabb érzelmi kötődést mutat. Ehhez jön egy nagyon is konkrét helyzet: a cigaretta, és a cigarettázó emberből egy részlet. Az is sejthető itt a finom vonalakból, hogy ez egy női kéz. Ha jól látom, valami újság is előkerült. Hangulatában nekem ez a kép Jim Jarmusch Kávé és cigaretta c. filmjét juttatja eszembe. Ebben a filmben nekem az volt az izgalmas (azon kívül, hogy egy óriási szereplő-gárdát vonultatott fel, akik ma már ikonikus képviselői az adott művészeti területnek, zenészeket, filmeseket, színészeket, írókat), hogy olyan kis szkeccseket kaptunk, amiknek mégis volt egy közös vonala. Azt is merem mondani, hogy nem elsősorban a kávé és cigaretta élvezete, ami kézenfekvőnek tűnne, hanem egy emberi hozzáállás, egy érzelmi megközelítés volt ez a közös szál. Itt is, miközben a cím is, és a tárgyak is nagyon konkrét helyzetet mutatnak, az az érzelmi attitűd az erős, amit a megfigyelő ebben a helyzetben nekünk, a nézőknek továbbítani tudott. Érdekes, hogy ezt a Hétfő délután leckére küldte el Viktória, mert ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy magány. Minden erre utal. Nincs másik tányér, pohár, nincs a másik széken senki, várakozás van. Aki dohányzik, tudja, hogy mit jelent ez a kiszakított 5-10 perc az időfolyamból, egy meditatívabb, befele forduló helyzetet. A várakozásra utal a mobiltelefon is. Mindenképpen erős érzelmi hatása van a képnek. A kompozícióval is nagyjából egyetértek. Talán annyi, hogy nem tartom indokoltnak azt, hogy ez az egész felület most dől. Talán 1-2 foknyival elforgatódott jobbra, ezt lehet, hogy én korrigáltam volna. De a megoldás nagyon jó, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: