Első lecke, arc nélkül.
Üdv az Estiskolán Jóska, ez egy erős első lecke. Nagyon fontos, hogy nem vágtad szűkre a képet, jól ritmizál a haj, a szürke háttér, ami kiemeli a szemet, amivel kapcsolatban talán annyit, hogy a csalás azon bukik le, hogy ebben a tartásban nem lehet az alkotó szeme, de ez mellékes is, hisz szürrealizmusában Magritte képei ide nagyon passzolnak, szóval örülünk és három malac. (szőke)
értékelés:
Tehát a fix objektív 30- 32 mm-esre jön ki. Nem értem, hogy Zsolt miért ragaszkodik pont az 50 mm-hez a filmeseknél, és a magas fényértékhez. A filmesnél az alappal nagyon jó tanulni, de nagyon ritkán használtam az 1,7-es rekeszt. Az eddigi digitális tapasztalatom viszont azt mondatja velem, hogy nincs szükség az alap objektívre, csak azért, hogy tanulja az ember a fotózást. A komponálást kellene tanulni elsősorban az Én tapasztalatom szerint, azt meg éppen segíti a digitális gép zoom objektívje. A kis átfogású zoom objektívekre gondoltam. Namármost. Ha valaki éjjel 2-kor félrészegen is kapásból rendet tud tenni a homályosüvegen kattintás előtt, akkor kell azon gondolkozni, hogy milyen legyen a következő optika.:)
Zsolt, Tudom ez inkább fórum kérdés, de ha már itt vagunk:) az én vázamnál asszem 1,5 a szorzó, de a gyártónál a 35mm csak 2 f- el van 50 nél 1,4 v. 1,8 és az ár sajna nem 20e hanem vagy hatvan:(
Zsolt, köszönöm, majd részletesen írok, sokban egyetértünk.
de nekem a filmes gépemnél már a 35 mm nem elég nagylátó, a 28-nak és az alattinak adnak csodálatos térélményt.
De kinek a pap, kinek a paplan. :)
Feri, én a digit átszámítással bajban vagyok, érzékelő lapka függő asszem. Szóval nem tudom azt.
Ha normál géped van, filmes, vagy ha mondhatom abban, én vennék egy 50-eset. Lehetőleg 1.4 körüli fényerővel. Tudom, drága. És ne műanyag lencséset, ha lehet ilyet ma még mondani.
A vásárlás szar dolog, az ember hajlamos megalkudni, és amikor ilyet tesz, a legrosszabb döntését hozza. Ugyanis: amit megvettél, azt fogod szagolni. Ami ma egy kézlegyintés és mondjuk 20 ezer spórolás, az fél év múlva legörbült száj, a huszast meg elkúrtad másra. Én ha munkaeszköz, ha hobbieszköz, nem alkuszom. Ez nem jelenti, hogy Leica-t kell venni, arany árban. Ez annyit jelent, hogy olyat vegyél, ami 5 év múlva is szolgál és amiben számodra nincs alku érzés. Nem mondom, hogy vegyél 1.2-es obit, mert úgyse használod ki azt a pici fényerő különbséget. De egy mondjuk 1.8-as vagy 2 feletti obi 50-esben az igen sok korlátot jelenthet később.
Ha 50-essel el lehet kezdeni dolgozni, és én ha most kezdenék fotózni, 2 évig nem vennék mást a kezembe csak 50-est. Ha az megvan és rutin, lehet venni egy mondjuk 130-as, 150-es (max ennyi!) telét. Igen, portréhoz. Akkor már. És lehet venni valami nagylátót, mondjuk 18-25 között valamit. De az szerintem hanyagolható, jó ideig, kevés helyzet van, amikor kell. Tudom, nem vagyok trendi, mert a mai fotósok imádják a vejtvinkelt beletolni a pofájába a modellnek, hogy milyen jó groteszk. Én ezt anno a vidámparkban meg is untam. :)
Jóska, annak oka van, hogy nem fényképezek, mondjuk úgy, nagy fa mellett nehezen kezd bele az ember, nagy fának az árnyéka is nagy. :) de majd kinövöm(k). Ezen kívül persze fényképeztem én, meg azért vagy 20 éve ebben pörgök, csak nem azzal a rendszerességgel, amit tőletek elvárunk. :))
No, az 50-esre.
Azt gondolom, hogy a fotózásnak megvan egy folyamata, ami segítheti a készség elsajátítását, és van ami ellene dolgozik ennek.
Segítség az, ha ismered a géped. vagyis egy kezesbáránynak kell lennie. Lehetőleg olyannak, amit gyorsan tudsz éjjel kettőkor félrészegen is használni. Ha ez megvan, ez már fél siker. Láttam profit bénázni az akkor vacsiúj Nikon F5-tel, közben a modell már befagyott, ő még épp állítgatta a szarjait.
A másik ilyen az, hogy meg kell tanulni komponálni. Én nem vallom azt a nézetet, hogy csak teljes képkocka használható. De a kattintás előtt tudnod kell, hogy majd ebből a felét levágom, mert épp nincs nálam a 6x6-os gép. Utólag is lehet vagdosni, de az már mellémegy.
A harmadik, hogy kell hogy kommunikálj a környezeteddel. 50-essel nem bújsz el. Vagyis ha mondjuk riportozol, van kapcsolat közted és a modell között, kell, hogy legyen, és ez jó eséllyel a képre is rá fog kerülni.
A negyedik, hogy technikailag szarabbak a zoom obik a fixnél.
és akkor a negatívumok.
A zoom lustává tesz. Húzogatod, nyekteted, közben elmegy a pillanat, te még mindig azon vacakolsz, hogy mi legyen a képkivágás, mert nem fejben komponálsz, hanem a géppel. Gond. Idő. Határozatlanság. Aztán gond, hogy a nagy teléket imádják a lesifotóra használni, mert a gyáva fotós nem megy oda a modellhez, mert akkor elmegy a koldus, hanem lesből lövi. Ja, csak halott kép lesz. Kukkolás. Aztán az is baj, hogy ha túl sok a technikai baszkódás, akkor azzal vagy elfoglalva, hogy a sokból válassz. És elmegy a madár.
Egyszerűsítés. Azért a nagy öregek a szar Leica gépükkel nem voltak annyira hülyék. Fix optika, átnézős kereső, a legszuperebb. Miért? Mert nem von el a történésektől, nem áll közéd és a tárgy közé a technika. Tisztább fogalmazás. Na igen, kényelmetlen néha.
Én is kíváncsi vagyok Zsolt! Már csak azért is, mert szeretnék venni egy alap obit, de nem tudom milyet? 35 v. 50 est. Az ár meg igen más
mert eszembe jutott.
-
ajaj, nagyon szűk kommunikációs csatorna az ilyen irogatás.
de ha nem fényképezel, akkor hogy adsz ilyen tanácsot, amibe ráadásul igazad is van? ;)
nekem is van egy sejtelmem erről, kiváncsi lennék a tiédre is, (bár mindjárt megyek aludni)
Veruska, de miért kérded?
Én nem fényképezek. :)
Namost az alap obis dolgot el tudom mondani, ha gondolod - okfejtés, szerintem igazam van. :)
Mondjam?
Most, hogy mondod ... Inkább rettenetes.:)
A vigyorjelet sűrűn elfelejtem, többnyire olyankor amikor fontos lenne.:)
Zsolt,
csak úgy egy kérdés:
én már hét éves voltam akkor, amikor nyert egy jelentős filmfesztivált az a film, amiben egy hasselblad csattog, gitárt törnek és labda nélkül teniszeznek.
mi a szupemodell neve (8 betű) akivel a film főhősének valami kapcsolata volt. (lásd wikipedia)
vagy hogy segítsek, bár biztos vagyok benne, hogy nincs rá szükséged: a mozi egy hölgy és egy úr története egy szép őszi alkalommal
Hegyi Zsolt: hmmm A kezemben az éppen egy tükör helye, csak a koraesti fényviszonyok miatt nem úgy tükröződött benne az, amit szerettem volna, így egy másik képről, saját szemet kopiztam oda bele (aminek éppen látszódnia kellett volna benne), és amit nem fordítottam el annyira, amilyen szögben volt a kezemben a tükör, mert nem tudtom pontosan mi módon kell azt megtenni PS-ben. (ha a fotós tükröződne a tükörben, akkor az sokkal kisebbnek látszana)
na szóval kicsit körülményesen, de ez volt.
Jóska, remélem hogy előbb-utóbb lépsz is és nem csak ábránd marad. Valakinek itt már javasoltam, hogy szigszalagozzon a gépére egy 50-est és le ne vegye egy évig legalább.
Gerlei Gábor:
nem kötelező a PS-t használni, de kényelmes. Azt mondják a laborálók, hogy majdnem mindent, vagy mindent kémiai úton is meg lehet csinálni, csak rengeteg kisérletezés, évek, energia, vegyszer stb kell ahhoz, amit itt egy csúszka tologatásával el lehet érni.
de elkényelmesít és ez nagy baj.
néha elábrándozok azon, hogy felteszem a gépemre újra az 50 mm-es alapobit és csak azzal fényképezek. (persze erre nem 50-es kellene, hanem egy 30 mm körüli, de a lényeg az, hogy nem zoomot) és többet kellene fejben végezni.
ha a kezedben az tükör, akkor az nem te vagy rajta. hanem a fotós. szerintem. aki akár az apád is lehet. vagy tévúton járok. ez is lehet. :)
Aureliano: ...Vajon ki lehet az ember a tükörben?...
na ez egy kérdés, amivel el lehet pöcsölni pár tízévig.
a kérdések mellett válaszok is ott vannak, csak észrevesszük-e?
Ebben itt eléggé egyetértünk.
Alapvetően három féle dolgra használpok PS-t. (De mindenképp csak ha muszáj.)
- Az egész képet egységesen érintő műveletek. Világosítás, sötétítés, színkorrekció, kontraszt, perspektíva, horizont. Ezek tipikus laborálási tevékenységek.
- Retus. Minimális, de zavaró momentumok eltüntetése, a lehető legkisebb beavatkozással.
- Montázs. De akkor az látszik is, hogy montázs, nem próbálom mint fotó elsütni. Nekem az más műfaj. Szóval ha a képembe belemontírozok egy harmadik szemet, az OK. Ha meg egyik képről a szép bárányfelhőket átmentem a kopasz egű tájképembe, az nem. (nekem).
De alapvetően úgy gondolom, hogy a kép úgy kép, ahogy lejött a CCD-ről, max vágni kell, ha a fejemben levő kép oldalaránya nem passzol a CCD oldalarányával.
Nem bűn a PS. Egy eszköz, amit többféleképpen lehet használni. Ha a használat adekvát, akkor nincs baj. Ott kezdődnek a problémák, amikor így-úgy elkészített fotót akar valaki PS-sel gatyába rázni. Trutyiból várat PS-sel se lehet csinálni. :) A PS tekinthető labornak is, ez az egyik fő vonal, és akkor a fotós azt és annyit manipulál, amit a laborban is meg tudna csinálni. Hozzám ez áll közelebb. Van a PS bűvészkedés, amiből talán az eszköz okán, talán az elsajátítás hiánya miatt eléggé hasonló(an szar) végeredmények tudnak bírni kijönni, üvölt, hogy PS, de a készítője nem látja, mert benne van nyakig. A harmadik út, amikor a fotó csak alap egy képzőművészeti folyamatban, a végeredmény egy elektronikus, villanyművészeti alkotás. Itt a PS-t is mesteri szinten kell tudni használni ahhoz, hogy ne valami műanyag végeredmény jöjjön ki.
Mácsai Ferenc: Éreztem az egyik képednél egy bizonyos felhangot, mintha bűn vagy bármi könnyítés, kibújás vagy tisztességtelen dolog lenne a PS.
Ez egy eszköz (a fotózás technikai részletei pedig egy szakma) amelyeket sajnos igen kevéssé uralok hogy finoman fogalmazzak.
A PS. bűvészkedést ne is említsd, én már sokat kaptam érte. Nincs olyan, hogy mindenkinek tetsszen egy kép. Itt ezzel kell beérnie Dininek is.:):)
fal azért fal, mert a részlet nélküli hátteret műterem híján így próbáltam biztosítani.
lehetett volna jobban elmosni, vagy PS-sel bűvészkedni, de majd legközelebb ;)
Arccal fal felé, szemmel világ felé, kezünkben válasz, de megfelelő kérdést nem tudunk feltenni soha, sehol, senkinek. Vajon ki lehet az ember a tükörben?
úristen. nagyonjó! köszöntelek :)