Portré

Nagyon szeretem ezt a képet. Nem akarom technikailag elemezni, mert nagyon tévút lenne, hogy igen, a háttér fehérje kiégett, igen, nem éles a plüssfotel hátulja, igen, az arc egyik fele kiégett, ezek a technikai jelek ennél a képnél tökéletesen lényegtelenek, mert maga az az őszinteség, az a vallomás, amivel belenézel a kamerába, ez egy olyan erős kontaktust hoz létre közted és a néző között, közted és köztem, hogy ettől nem tudok szabadulni. Elpörgetem az oldalt és visszapörgetem. Mert igen, akarom érteni, akarom tudni, akarom a történetedet hallani, ez egy nagyon erős kép. Ebben segít a fekete-fehér is, mert nem visznek el a színek a szociofotó felé, hanem végig ez a fekete-fehér tónusvilág az arcra és a szemekre koncentráltat. Nagyon zavarbaejtő kép, mert nem tud az ember továbblépni, hogy folyamatosan visszatekint, hogy ugye elmozdul, ugye mond nekünk valamit, hogy miért néz ilyen kérdőn, esendőn de kicsit még vádlón is ettől sokkal összetettebb ez a kép, miközben ezek a formai jegyek nem érhetőek konkrétan tetten. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Szinte minden ember szeme sokat mesél, de a Tiéd különösen. .-)

Huh! Egészen beleborzongtam az értékelésbe. Nagyon köszönöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket tudok kiváltani ezzel a képpel és azt sem, hogy ennyi mindent ki lehet olvasni az ember szeméből.

Klasszikus portre, pont ahogy en szeretem...

Amikor a Hollywoodi szineszpalantakat fotozom, mindig ramszolnak, hogy ne pepecseljek veluk annyit. Nem baj, ha kilog a ful, vagy le van vagva az all... csak egy dolog a fontos: A szem. A vilag leg tokeletesebb kepet sem veszik meg magykrol, ha a szem nem meselos. Azt hiszem, hogy ez egy nyero headshot lenne rolad Hollywoodban..

Nekem rendben van ez a kép, alul talán picit szűk, de szerintem jó ez így. :)

Hasonlítgatom a két portrédat, és... nem tudom. Majdnem ugyanaz, de mégis van egy icipici olyan érzésem, hogy itt fent van a maszk. Nem tudom, hogy miért...

Új hozzászólás