"Fának dőlve álmodozva..."
Kedves Barbara, egy jó elgondolást látunk a képen megvalósulni, azért engedd meg, hogy néhány szóban rávilágítsunk arra, mi az, ami számunkra nem tűnik eldöntöttnek. Amikor portrét készít az ember, akkor a beállítást, a fényeket, a sminket és a díszítéseket együtt kell számbavenni ahhoz, hogy a bemutatandó személyről képet alkossunk. Két választási lehetőség van. Az egyik, hogy egy reális, minden tekintetben a valóságon alapuló beállítást választunk, ehhez igazítjuk a fényeket és az alany elhelyezését. Ha ezt választjuk, akkor ebbe beleférhet egy tágabb képkerettel akár az az enteriőr is, amit hozzá szeretnénk kötni a modellhez, a ruházat, a szemüveg, cigaretta, egy könyv, vagy más, ami utal esetleg a modell szakmájára, ami rásegít, hogy a portrén szereplő embert megismerhessük. Van egy másik út is, amikor elvontabban, kevésbé tárgyszerű módon ábrázolunk, vagyis amikor a fotós részben elvonatkoztat a modell valódi, hétköznapi megjelenésétől és egy általa idealizált, vagy torzított, módosított szerkesztést alkalmaz. Ahogy Feri zöldhájogos képénél is, a szemüveg most ezt eldöntetlenné teszi, mert ha a kép lírai mondanivalóját tekintjük elsődlegesnek, és a képen minden egyéb ebbe az irányba visz, akkor a szemüveg egy olyan manifesztum, ami a tárgyiasságával, konkrét, határozott vonalával elmetszi a szemed, az arcod, nem enged a finomabb jelzésekre, a szemöldökben lévő karikára, az ajkad alatti kis fémgombra, vagy a nyakláncodra elég figyelmet fordítani. A másik, amire fel szeretnénk hívni a figyelmed, hogy anatómiailag talán szerencsésebb lett volna, ha a fejtartáshoz olyan törzsfordítást alkalmazol, hogy a nyakadnál ne jelenjenek meg ilyen erős vonalak, ráncok, gyűrődések. Ami a világítást illeti, talán egy kicsit ha a blendén állítasz, akkor több részlet jelenhet meg az arcodon, a szürke tónusaival, árnyalataival plasztikusabbá tehető a forma. (szőke)
értékelés:
A leckék lépcsőfokok, de "többszörhasználatosak", egyik szintről a másikra, másikról a harmadikra, vagy a félemeletekhez ugyanazokat használjuk. Ennél hasznosabbak nem is lehetnének. Szívesen megállok figyelni, főleg magamat, melyik lépcsőfok - álljak rajta én vagy más - milyen hatással van rám.