Portré
"Fának dőlve álmodozva..."

Kedves Barbara, egy jó elgondolást látunk a képen megvalósulni, azért engedd meg, hogy néhány szóban rávilágítsunk arra, mi az, ami számunkra nem tűnik eldöntöttnek. Amikor portrét készít az ember, akkor a beállítást, a fényeket, a sminket és a díszítéseket együtt kell számbavenni ahhoz, hogy a bemutatandó személyről képet alkossunk. Két választási lehetőség van. Az egyik, hogy egy reális, minden tekintetben a valóságon alapuló beállítást választunk, ehhez igazítjuk a fényeket és az alany elhelyezését. Ha ezt választjuk, akkor ebbe beleférhet egy tágabb képkerettel akár az az enteriőr is, amit hozzá szeretnénk kötni a modellhez, a ruházat, a szemüveg, cigaretta, egy könyv, vagy más, ami utal esetleg a modell szakmájára, ami rásegít, hogy a portrén szereplő embert megismerhessük. Van egy másik út is, amikor elvontabban, kevésbé tárgyszerű módon ábrázolunk, vagyis amikor a fotós részben elvonatkoztat a modell valódi, hétköznapi megjelenésétől és egy általa idealizált, vagy torzított, módosított szerkesztést alkalmaz. Ahogy Feri zöldhájogos képénél is, a szemüveg most ezt eldöntetlenné teszi, mert ha a kép lírai mondanivalóját tekintjük elsődlegesnek, és a képen minden egyéb ebbe az irányba visz, akkor a szemüveg egy olyan manifesztum, ami a tárgyiasságával, konkrét, határozott vonalával elmetszi a szemed, az arcod, nem enged a finomabb jelzésekre, a szemöldökben lévő karikára, az ajkad alatti kis fémgombra, vagy a nyakláncodra elég figyelmet fordítani. A másik, amire fel szeretnénk hívni a figyelmed, hogy anatómiailag talán szerencsésebb lett volna, ha a fejtartáshoz olyan törzsfordítást alkalmazol, hogy a nyakadnál ne jelenjenek meg ilyen erős vonalak, ráncok, gyűrődések. Ami a világítást illeti, talán egy kicsit ha a blendén állítasz, akkor több részlet jelenhet meg az arcodon, a szürke tónusaival, árnyalataival plasztikusabbá tehető a forma. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

45
Értékelem!

A leckék lépcsőfokok, de "többszörhasználatosak", egyik szintről a másikra, másikról a harmadikra, vagy a félemeletekhez ugyanazokat használjuk. Ennél hasznosabbak nem is lehetnének. Szívesen megállok figyelni, főleg magamat, melyik lépcsőfok - álljak rajta én vagy más - milyen hatással van rám.

48
Értékelem!

Karalábé,
más az út, de az irány hasonló. Azt nem győzöm mondani, hogy nem véletlenül azok a leckék, amik. Ahogy az sem, kinek mi megy jól belőlük, mi kevésbé, mit ismétel és mi az, aminek még nem fut neki.

51
Értékelem!

Azt hiszem, Tamás, mégiscsak mondhatom, mert én nem hitegetek (vagyis nem ez a szándékom) a képeimmel, hanem közlök, közlöm, hogy nem az arcom a megfelelő módja annak, hogy megismerjetek. Mindeközben keményen dolgozom rajta, hogy más módon, más dolgok által visszavert fények segítségével mélyebben megmutassam magam, mint a köznapi életem szereplőinek.

Én úgy érzem, hogy Barbara éppen fordítva csinálja. Megmutatja az arcát, de nem mutat meg vele magából semmit, pedig én nagyon kíváncsi vagyok. Még mindig azt érzem, hogy a gyöngy mögé bújsz. Még mindig nagyon szeretnék egy nyitottabb képet látni Rólad, kedves Barbara.

45
Értékelem!

tok vicces, hogy ezt pont karalabe mondja neked. :)

Nekem ez a kep sokat mesel.

46
Értékelem!

Szia:) részben igazad van : "olyan, mintha el akarnád velem hitetni, hogy látlak, és közben az arcomba vágod, hogy soha nem ismerhetlek meg", de szerintem egy portré arról is szól hogy bemutassam milyen vagyok...s hát ez a kompozició: lefelé nézés valamilyen szinten tükröz engem...de majd a későbbiekben teszem fel még más jellegű portrét.

40
Értékelem!

Kedves Barbara! Én sokkal kíváncsibb vagyok az arcodra ennél. Olyan, mintha el akarnád velem hitetni, hogy látlak, és közben az arcomba vágod, hogy soha nem ismerhetlek meg. Légyszíves csinálj valamit, amitől tudni fogom, mit gondolsz vagy mit érzel. A képen a gyöngy többet elárul magáról, mint a szemed - nagyobb is, kontrasztosabb is, figurálisabb is. Kérlek, csinálj nekem egy olyan képet, amitől úgy érzem, ismerlek és ismerhetlek! Nyugtalan vagyok a kíváncsiságtól!

Új hozzászólás