Portré a nappaliban
Ebéd után. Ez az én másfél-két órám. Addig ők alszanak.

Egy ízig-vérig üzenet-jellegű kép, egy olyan fajta lenyomat, amiben jól és pontosan hajtja végre a feladatot az alkotó, hogy magáról, a maga privát környezetében küld egy fényképet. A szöveget olvasva következtethető, hogy ő most egy olyan életfázisban van, hogy anyukaként van jelen valamilyen környezetben, azon túl, hogy felfedezhetünk hátul könyveket vagy gyerekrajzokat, a falfelületen, nem tudunk ennél több konkrétumot a képből előbányászni. Azaz nem is annyira számottevő az, amit a szövegben olvashatunk, de az fontos, hogy a kamerába beletekintés, a majdnem középpontba helyezett, félrefordított arcban, könyöklő, de meghajolt pózban – az arcon, a tekintetben lévő létállapot, érzelem jól követhető, miközben a keresztbetett kéz véd is valamennyit az arcból. Az arc üzenete az a tekintet, lehet, hogy nem oly pontosan fogalmazza meg azt, ami a leiratban van, ha nem is olyan pontosan, de azért az mind ott van az arcon, egyrészt ott van egy keresés, egy kapcsolatkeresés, egy segítségkérés, egy szomorúság, és egy várakozás is, hiszen vállaltan, deklaráltan, az asztalra helyezett kamera elé bújik oda az alkotó. Ugyanakkor egy védfal is ebben a gesztusban jelen van a kétszeresen karba font kéz, amivel kicsit kitakarja az arcát is. Tehát látunk egy indulást, egy nyitást is, de ebben ugyanúgy ott van az is, hogy vissza is lehet csukni az ajtót. Egy ilyen fázist látunk ebben a portré leckében, ami mutat egy irányt, és később lehet eldönteni, hogy a további képek alapján milyen mélységekbe képes eljutni az alkotó. Két disznó, merthogy a képpel azért ne titkoljuk, hogy vannak technikai kérdések, ha van a gépnek keresője, abban lehet látni, hogy mi látszik, hogy látszik, miután exponáltunk lehet látni, hogy a fényviszonyok milyenek, tehát egy kicsit kiegyensúlyozottabb fényviszonyokat akár egy kislámpával vagy tükörrel is létre lehetne hozni, és akkor egy kicsit jobban élnének a szemek, ha oda több fényt tudnánk reflexeltetni, a háttér pedig, ahogyan dől, borul a szekrény a bizonytalanságot erősíti az üzenetben, ami nem biztos, hogy cél volt, azaz a fókuszt kicsit elviszi az üzenetről ez a bizonytalansági helyzet. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

András, köszönöm az értékelést.
Az üzenet átment, ez jó :) A technikát meg így tanulom meg, ez a célom itt köztetek.

Köszönöm Nektek a véleményt.

A kameraállást próbáltam emelni, de nem lett elég, jobb lett volna tényleg, ha sikerül elérni, amit Csaba írt.
A fényről annyit, hogy olyan változat is készült, ahol több volt a fény, de az valahogy nem én voltam :) És a háttér miatt először én is meg akartam ismételni a képet, de rájöttem, ez a környezet tartozik hozzám, evvel hiteles a portrém.

Az én másfél-két órám amúgy a pihenésről szól :)

Ahogy mondja, ahogy mondja. Bár nekem elég a fény ami itt van.
És nekem itt nem zavaró a háttér, hanem hozzá tesz a képhez. Pedig ugye én többnyire azt soktam itt puffogni, hogy minek lóg be ez, meg az, de itt a belógó izék egy teret képeznek a modell körül. Szóval jó.

Aziz, fényt!
Komolyabban: ebben a félhomályban mintha te készülnél aludni, pedig ha jól érzem épp arról szól a történet, hogy mi minden jóra jó ez a te másfél-két órád. És mint ilyen, jó történet. Csak, mondom, jó lenne többet látni abból a meséből, ami a szemeidből árad. Mert hogy árad, az még nekem, rossz tekintetolvasónak is egyértelmű. Formailag talán egy dolgot tennék hozzá: kicsit magasabb kameraállásból a bal kar ugyanolyan, az archoz vezető háromszöget formázna, mint a jobb. Mindent összevetve szép munka, a háttér kuszaságával együtt is egyszerű és beszédes - számomra.

Új hozzászólás