Belső zaj című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Nekem nagyon tetszik a megszemélyesítése a madárnak, valahogy olyan pózban áll a feje, hogy abba ilyen hangulatteremtéssel az emberi vágyakat tudom beleszemélyesíteni. Egyáltalán nem a táplálék utáni vágyat, sokkal inkább a szabadság vagy a felfelé törekvés vágyát, amit a nagyon más szitakötő mutat.

Azt nem tudom megítélni, hogy ehhez hogyan illik a háttér, a két szereplő is kicsit fura, a vízparti szitakötő és a gyümölcsös környezet hatása kicsit szétválasztódik. Viszont kissé leleplező hatása van számomra a vékonyabb ágaknak és alul háttér foltoknak, mert mintha azt mutatnák, hogy sokminden rá- és kiretusálódott a képre/ből, de ez ott maradt, pedig az ilyen szimbólumszerű alakok között nem érzem fontosnak őket.

A hangulat nagyon megfogott, a haiku szerű vágy és visszafogottság nagyon klassz.

Madár emeli csőrét,
Szitakötő rebben,
De újra csend lesz.

Ez nagyon kedves kép.
Nyugalommal tölt el. :)

Belső zaj című rádióműsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak.

Érdekes és beszédes fotó. Olyan, mintha ez sem egy fotó lenne, hanem egy motázs, vagy kollázs. A leírásból úgy tűnik ki, hogy Te csodálkozol rá, a címből a madarat gondoljuk. De az egyik árnyék, a másik fény - illúzió ez így nekem. A kép a kedvességével, keleties gondolkodásmódjával (még ezen a nyugati "vásznon" is) tetszik nekem.