Ramónának

Ramónának

Ez egy szép, nyugalmas pillanat, jó a gitár-növény, gitár-ember párhuzam, szeretetteli a kép. A formai megoldáshoz annyit mondhatok, hogy ha a fejből meghagyunk ennyit, annak lefelé a gitártestnél kell lennie tömegében ellenpontnak. Azaz a kép alsó régiójához jól jött volna még pár centi. Ha meg akarjuk az arányokat tartani, akkor mindez átformálható lehetne négyzetesre úgy, hogy a jobb oldalon a vállrészt vághatjuk. Ha lehet ismételni, az jó lenne, hogy lássuk mi lenne, ha. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

31
Értékelem!

Az ismétlés azért jó, mert tanulni lehet belőle, szerintem a legjobb erre. Fenn picit sok, ez igaz, lenn az nem baj, ha ott lenne a kar, ami öleli a gitárt.

26
Értékelem!

Köszönöm az elemzést!
Szerintem valami nem stimmel ezzel a képpel, ezért is volt meglepő az invitálása anno. Talán a felső képhatárral nem vagyok kibékülve, azt hiszem. Újravágással nem lehetne túl sokat javítani rajta, mert alul 1mm-en belül elkezdődik a gitárölelő bal kéz, és annak a vágása újabb bonyodalmakat vet fel. Esetleg a szemöldök felett, és a gitárnyak szélén? Igen, jó lenne ismételni.

23
Értékelem!

Klassz kép, nagyon tetszik, bensőséges, nyugalmat árasztó. :)

27
Értékelem!

Nagyon kedves portré és egyben nagyon kifejező is. Az öröm mellett egyfajta bánkódást is látok, lehetne akár hangtalan sírás is - vagyis inkább könnycseppek is odaképzelhetők, nem csak mosoly, és öröm. A lehunyt szemek ezt erősítik fel bennem. A gitár állása miatt pedig picit dőlni érzem.

Új hozzászólás