Szilárd, itt az a helyzet, hogy ez a te fejedben van meg. Valószínű azért, mert ott voltál, jelen voltál, érezted az illatát a sülő pirítósnak, ott álltál kis klottgatyában, a fogkefe is a kezedben volt. Vártad, hogy mikor lesz ez kész. Még nem is biztos, hogy jól láttad, hogy mi van, mert reggel az ember úgy van, hogy fölébred és akkor alig tudja kinyitni a szemét, de rutinosan benyomja a pirítóst hogy amíg mossa a fogát addig a pirítós is kész legyen. Szóval magam előtt látom a szituációt, de ezt a kép nem adja át. Mondhatom, azt is, hogy ez egy technikai megközelítés, miközben benne van ebben valami – érzem én. Tényleg benne van „Az” az élmény, ami a bambulás élménye; a kora reggel amikor még csak úgymond számítástechnikai szóval kifejezve „bebútol” az embernek az agyveleje és néz ki a fejéből, keresi az élet értelmét és nézi ezeket a vörösen izzó valamiket. De ez nem a képből jön, hanem a kép által keltett emléknyomból. Ez se rossz, de azért ezt képileg kell tudni megfogalmazni. Tehát, ha a reggel hangulatát akarod hozni, abban benne kell hogy legyél, nem hagyhatod magad kívülállónak. Mert ha te kívülálló vagy, akkor én mint néző, még kintebb rekedek. Most nem tudok ennél többet mondani erről a képről. Ha úgy érzed, hogy valamit nem mondtam el jól, még beszélgessünk róla a kommenteknél. (hegyi)